A nap verse: Becske József Lajos: Szabadság
Most jut eszembe, még soha senkinem hitte nekem szavát a dalnak,
Most jut eszembe, még soha senkinem hitte nekem szavát a dalnak,
Hol a mély a magassal összeér,A fénybe nyúlnak össze-vissza ujjak.
Virágos hó zuhant a virágos mezők fölé.
Isten, áldd meg a magyart,Jó kedvvel, bőséggel,
Csipetnyi só a föld,álom a szeretet.
A templom kárpitja hiába hasadt,A pénzváltók járják a táncot.
FelkeresemkézjegyedTower-hídját,
Guil most szorgos kőművesépítőipari metafora
Taníts meg rengeteg idő:bátor legyek, akár a játék.
Bedöcögnek a nyár szekerei zizegő gonddal az ősz
End of content
End of content