A nap verse

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban

Én, világ lustája, ím leheveredtem. Isten a megmondhatója: nincs fölkelni kedvem!

Hat napja esik. A padláson Telnek az ócska edények. A ház előtt billegő téglákon Jönnek a Veres-legények.

Borulj rá, szelíd, őszi napsugár, ragyogd körül szomorú homlokát, ha elmélyedve egymagába jár.

Köszönöm, édes anyanyelvem, Te gyönyörű, egyetlenegy,

Harmatgyöngy réteken selymek suhogása, két délibáb,

“A nyár hevétől langyos még az aszfalt, de zörögve landol már a falevél.