Penckófer János: Metamorfózis… (részlet)
Metamorfózis, melyben a Fiak Sorsáról szóló álomi beszéd úgy forog egy szépséges kantáta körül, mintha e pályát kétféle koszorú is alakítani: az egyetlen tövis-, és egy sajátságos szonett-
A nap verse
-
-
Zselicki József: Mese
Kedvesem, én is észrevétlenül születtem,
-
Kovács Vilmos: Korom
Csak ennyi maradt: egy sánta csóka, istálló megett fanyar csicsóka,
-
Németi Anett: Míg el nem kezdődik megint
Üveg-szív kocog legbelül, sebekre szilánkos jég terül, a test múlékony gyolcsruha.
-
Füzesi Magda: Hársfa-levél VIP-nek, aki megtanult portugálul
Mert minden olyan, amilyen, s ami nem olyan, olyanná lesz,
-
Szepesi Attila: Harangszó
A görögkatolikusok templomát az Attila utca végén, közel a Sárokhegyhez egyik napról a másikra görögkeletivé, vagyis pravoszlávvá nevezték át.
-
Balogh Balázs: Üzenet
Az idő lisztet szór a fejemre, ő harap – s én leszek fogatlan.
-
Vári Fábián László: Buján gomolygó
Buján gomolygó ködökből jöttem, jövetelem bár senki se várta. Test- és árnyatlan lények mögöttem, a hajnal homlokán izzott a párta.
-
Stumpf Benedek András: Kurucdal
Havas hegyekből kitörök. Táltos paripám felröhög.
-
Bakos Kiss Károly: Utcazenész
Hangok magasa épül Hangok magasa bomlik
End of content
End of content