Lőrincz P. Gabriella: Lampert háza
Átölelhető, parányi Otthon.
A nap verse
-
-
Vári Fábián László: Napfelkelte
Mint mikor a könyvet tűz emészti, leveleit láng lapozza végig,
-
Marcsák Gergely: Gyorséttermi anzix
T.-nek Mondtam volna, hogy szép vagy? Hazugság.
-
Füzesi Magda: Fátum
A napok, mint felbőszült óriások köröttem falként összeugranak.
-
Csordás László: Elmúlás
Mikor reggel kinézek ezen a koszos ablakon, Te jutsz eszembe. És az, hogy nem hitted el: Van ablak a szobámban. Elmosolyodom. Kint cseperegni kezd az eső. Talán hiányzol. (Azt hiszem, élveztem a sört veled, meg Hogy főzni tanítottál, pedig tudtad jól, Teljesen tehetségtelen vagyok ehhez.) Zuhog. Újragondolom eddigi csókjainkat. Lehettek volna édesebbek. Lehettek volna. De nem voltak. Megtagadjuk egymást. Te is Érzed, bár…
-
Vári Fábián László: Orromból a szél
Mikor az erdő égni kezd, S ropognak a fák csontjai,
-
Czébely Gabriella: Visszajár
Akár a gyöngy, csontfehéren áttetsző az arca már,
-
Pák Diána: Sztakkátó
Csönd csattog, csók csattan,
-
Stumpf Benedek András: Katonasírok
Nem tudom, ki honnan indult,
-
Kecskés Béla: Vérré válni
Élni a földön könnyben, fényben, pörös reményben
End of content
End of content