Becske József Lajos: Kérdések
Láttatok-e már szekereket az égen,
Láttatok-e már szekereket az égen,
Lázas a Föld! Lázas… Századok terhével vergődött az Idő szennyes betegágyán,
ünnepvasárnap virággal tele az oltára mozdíthatatlanmost sem kérdezem
NEM TUDOM, ki kit hagy el,
Nyirok függönyén villan át takaratlan testtel az este.
A nyár elfolyó színeit összevérzi ez az ősz is,
Félbeoltott cigaretta ráncáhozhasonlít a homlokod, ha mosolyogsz.Őszinte, akár a pillanattörésátbeszélt éj utáni fáradtságban.
Az almafákon idén nem volt termés.
Sok kérdést tettünk fel értelmetlenül.
Mosás után vasaltuk ruhánkat és
aztán viseltük. Tisztán, gyűretlenül.
régi háború az új küszöbön gyanít és ható rá s hírek mi bemondja kinek a gondja
Nekem a Hold Fénye a legszebb. Mindegy, hogy Sarló vagy teli. Az én lelkem A habkönnyű fényeket Kedveli.
End of content
End of content