A nap verse

  • A nap verse: Sáfáry László: Árverés

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    A tanyán árverés volt, adóba vittek bútort, búzát, igáslovat. Egész délelőtt folyt a vásár, délre már az eszelős öregasszony is sírva fakadt. A Jancsi gyerek nem látott ezekből semmit, hajnalban fűre vitte az egyetlen csikót. Most eszi kis szalonnáját, csattognak tízéves fogai. A csikó is csak másodfű még, a derékig érő fűben vígan szalad, nem tud semmit a szomorúságról,  s a homlokán fehér csillag ragyog. 

  • A nap verse: Czébely Lajos: Kormával az éj

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    Elszáradó tekinteteink hajszálerecskéi még őrzik szabad madarak kék suhanását, de az unalom késéle nyomán elvérző tetteinket mohón elissza az idő. Sejtjeink utasítását káromló vezényszók döngölik múltunk, s mint jég, roppan a jövő. Mert megszoktuk szüntelen félelmeinket, nem félünk félszeinktől, sem ördögtől, sem Istentől. Bátrak vagyunk. Múltunkon vidáman ropja táncát a történelem, s míg rejtett kertek alján a lapulevelet imádjuk, mint tékozló fiút az apa, örömmel üdvözöljük a megtérőt, a…

  • A nap verse: Pógyor Adrián: Fejben mosolygó

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    Van, aki fejben mosolyog. Ismerem őt. Cölöpökön jár Tért ölelő Omladékok fölött. Rá nem hatnak korok. Időt leplező Arca előtt leborulok.  Ceruzával Húz maga előtt Irányvonalat. Remeg a szív, a lélek. Por nem száll fel ott, Ahol Ő Keresztülhalad. 

  • A nap verse: Kovács Vilmos: Verecke

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    Ez hát a hon… Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út… Kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon… Szerzett ellen, vesztett rokon átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt a hont más? Fenyő sussan, lombja lebben: besenyő-nyíl a mellemben, szakadékok;…

  • A nap verse: Németi Anett: Az ébredést nem ismerem

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    Az ébredést nem ismerem, végtelen álom az egész, az éj játszik ma itt velem, sötét szeme agyamba néz. Mint szénfekete legyező, nyílnak szét a feszes falak, tükörtavon, fehér esőben arcomból kinézve láttalak. Pókszövet fut a rózsafán, a szürke fények elnyelik, a Hold fehér hattyúnyakán még elidőzök reggelig. Szorosra csukva két szemem, mögöttük színes életek, az…

  • A nap verse: Füzesi Magda: Ajtó

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    Ajtót ácsol a halál  éjfekete ébenfából.  Ajtót: nyitja-csukja már.   Az ajtón innen délibáb:  csak rozmaring és tulipán,  csak délelőtt és délután.   Az ajtón túl is délibáb:  ballagnak tejfehér ködök,  meg angyalok és ördögök.   Ajtót ácsol a halál.  Éjfél felé rám talál  s holló rikoltja: „Soha már…”  

  • A nap verse: Csordás László: Ma este

    Pusztai-Tárczy Beatrix

    Az íróasztalon, egy alig használt     Kólásüvegben alszik a béke.     Csönd van. Körötte a gond mégis     Rebbenni próbál. De végül magába fordul.      A tévében épp egy valóságshow     Zajlik. Elnémítom a tévét.      Ma este nem vágyom erre a világra.     Ma este… nem hiányzik ez a valóság.     

End of content

End of content