A nap verse: Becske József Lajos: Történet
Gonosz angyal írmagja,ördög ült az ágyamra,
Gonosz angyal írmagja,ördög ült az ágyamra,
Fűborzoló szélbenhogyha állokfagyos szívvel,kristályfényt hullatrám a Holdmegvetéssel.
Ősz volt. Fényes és diadalmas.Vonult előre a csapat.
a távolabb a rokkant felhők lilája ahogyelkezdi írni darabolni a mindennapi
Volt bölcs tudósa a világnak,s kikacagott szegény bolondja.
Titok lettél – előttem is az vagy,Világtalan fények hajolnak rád.
csillagcombjaitvállamra dobta az éj
a csillag áruló lehet,faképnél hagyhatéjszakát, holdat,
Mintha eltaposták volna,úgy lapít a gondolat.
Megnézem jól mindennap a világot,mely szép és rút, de legalább valós:mert bármikor itthagyhatom már– súgja fülembe a jós.
End of content
End of content