A nap verse: Füzesi Magda: Őzek márciusban
fekete menyasszony vagyokértem sírnak az angyalok
fekete menyasszony vagyokértem sírnak az angyalok
Hívtak, de nem mentem;virág a kezemben –
Ha írok ujjaim letörnekHa járok mind mi út kitér
Egy szürrealista költőnek
Pókháló-köd takarja a Távolt.
Elveszett a fekete bárányfeketedik a szivárvány
Csak könnyezel életed felett:mi bánt? A sors üldöz, mardos?
Megindultak feléma mélyek.
Húszig számoltam lassan,hogyjátszótársaim elrejtőzzenek.
Kattog a tű, szellemdal zengrabláncra fűzött lelkemen.
End of content
End of content