A nap verse: Weinrauch Katalin: A semmibe hullva
Fény és homálykavargó forgatagábanzúgnak el az évek,
Fény és homálykavargó forgatagábanzúgnak el az évek,
mocsárjáró madárhírlik hozzád a hold
váltó vesszőfutás utániállapot pont
Minden napom elmúlás,múlok velük magam is.
Köröskörül a szürkeség recseg.
Mindig elromlik valami
Hang-kő-omlásaz éjszaka.
Tudom márHogy társamSenki nemLehet
Letörlöm arcomról a nyálats szembefordulok a széllel.
Míg köröznek a híd alatt –alamizsnával megdobáltan –
End of content
End of content