Pásztor Béla: Hegyek nyomában
Vajjon hová mennek
E csuhás hegyek,
Erdő-mormolással
Min merengenek?
Vajjon hová mennek
E csuhás hegyek,
Erdő-mormolással
Min merengenek?
Hűlt a fészek és üres…
A völgykatlanból hogy fölfakadt
Mohos sziklák közt tört elő…
A tájra ráterül a téli csönd.
A havas úton páros, mély keréknyom
Felkígyózik a falun át a hegyre
S az erdészháznál megáll odafönt.
A nap verse.
Őszinteség, te éltető meleg forrása lelkem tépett tájainak: elfojtalak,
Megfojtalak, magam, a két gyilkos kezemmel.
A nap verse.
A nap verse.
Őszi idő, ködös idő,
Bánom is én, akárminő!
A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
End of content
End of content