Marcsák Gergely: Üres falak
A jövőnkről, mert már nem csak kettőnké,
ideje volna most újra dönteni.
A jövőnkről, mert már nem csak kettőnké,
ideje volna most újra dönteni.
A nap verse.
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
Mulat a Nyár –
Te víg nótákat dalolsz a fülébe
És poharatok koccintásra vár.
Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom…
A csillagok helyéről
hidegfényű lámpák
bámulnak rám.
„nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:”
Dőreség vesztemre törni,
mind a halál gyermekei vagyunk,
a végzetes kehely engem se kerül el.
„Öreg és hűvös az én ajkam
S fejem körül lángol a Nyár”
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
End of content
End of content