Reichard Piroska: Nyár

Még fogva tartott a város varázsa,
a kábitó versengő rohanás,
még reszketett bennem a küzdelem láza,
ideges nevetés, fáradt zokogás,
még hittem, hogy ott a zajba találom
egy percbe szorítva be a végtelent,
s nesztelen, zsongitva, mint egy álom,
jött az üde tiszta falusi csend — — —

Mesék bubája hullt reám titokba', 
hogy most értem a madarak szavát? 
s értem, mit susog a fák üde lombja 
s illatlelkével mit mond a virág — — — 
Máskor a nagy világgal nézek szembe 
s most mindent elfedez néhány falomb, 
máskor vad zsivaj tör a fülembe 
s most hallgatom, hogy a csendbe mi zsong

Minden kérdésre válasz e csend?
nyugtalan sóvárgásra felelet?
s ha a lélek ily álmodva pihent:
a régi küzdelem újra jöhet?
s ha újra sikongva hajszol az élet
s minden egy rémes szomorú talány:
áthajlik a múltból majd e fa lombja
s vigaszul átcsendül e csalogány? — — -

Forrás: Az életen kívül

Nyitókép forrása: Babják Zoltán hivatalos Facebook-oldala