Tóth Dominika: szonett
egyszer megszabadítasz önmagamtól
addig is benned hagyom törött felem
elevenen párolgok el nyakadról
egyszer megszabadítasz önmagamtól
addig is benned hagyom törött felem
elevenen párolgok el nyakadról
„Ülök a napsütött falon
s egy árnyékon gondolkodom.”
„Érted te ezt a béke-dolgot?”
A nap verse.
Talán el tudjuk feledni egy pillanatra,
egy néhai ország levágott lábfején e hegy…
„Nézd, a napnak derülő sugára Mint ébreszti a természetet”
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
„Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám?”
„Én nem ünneplem őt, én gyászolom”
End of content
End of content