Reichard Piroska: Nyár
Még fogva tartott a város varázsa,
a kábitó versengő rohanás…
Még fogva tartott a város varázsa,
a kábitó versengő rohanás…
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz…
„Nagyon kikaptam,
mert sose hallgattam.”
Ha egy nő rátenné fehér kezét
Ránccal rajzolt vén homlokomra,
Milyen más lenne: ifjú, tiszta, szép.
„Öntözzük le húsz esztendőknek elrohanó, boldog korát…”
Jó ideig barangolnánk
fénylő csillagok között…
Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Ott álltam, szótlanul.
Csak néztem, ahogyan hintázol.
End of content
End of content