Tarasz Sevcsenko: Álom (részlet)
Saját sorsa, maga útja
Vagyon mindenkinek…
Saját sorsa, maga útja
Vagyon mindenkinek…
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok, nők, rokonaim.
A nap verse.
Gyűrődik, gyűrűzik
az árokban a víz…
a mindennapok hősei
lyukas cipőben járnak
Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Fényért nőttél bánatodban,
Rontást űző haragodban.
Leány, derekad mért remegő,
Mint fiatal fa, amit a szél ráz?
A nap verse.
Élni, élni, akarok!
Miért? balga, bús titok!
End of content
End of content