Ölbey Irén: A fehér agár
Egy nagy fehér agár
járt minden éjszakán
a kastély udvarán.
Szép s karcsu volt, akár
Egy nagy fehér agár
járt minden éjszakán
a kastély udvarán.
Szép s karcsu volt, akár
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Mérhetetlen,
Titokzatos Mélység.
Sírni szeretnék – s a szemem száraz,
Mint kiapadt kút árva gödre.
A kardvirágok hegye véres,
gyors pengéjük szemembe vág.
A múlt nem múlik el.
A nap verse.
lakhatnál velem
egy tetőtéri szobában,
aminek a címét olyan
papírfecnire írjuk,
amit sose találunk meg.
Távcsövemben keresem homlokod középpontját,
bejelentkezik leshelyemen a vadászösztön,
közönyösen figyelem a vaddisznók nászát…
Esőharang borul rám
Fent-lent víz óvja ezt a földet
Bukdácsoló palackjaim
End of content
End of content