Havas Gyula: Őszi ének
Ég azúrja, őszi napsugarának
sárga selyme, lengedezz!
Ég azúrja, őszi napsugarának
sárga selyme, lengedezz!
Egykor régen szél úrfival
fogadott az öreg nap…
Másodszor virágzik a rét már…Nemrég itt feküdt letarolva,s most újra nyílik, olyan dúsan,mintha első tavasza volna.Itt is, ott is apró virágokágaskodnak és integetnek,megint nőttek pár millimétert,de kis lábaik még remegnek,s mikor hullámzanak a szélben,szinte félve kapok feléjük,olyanok, mintha szaladnánaks a rét is elszaladna vélük.Most kétszer úgy szeretem őket,mint nyáron, közéjük telepszem,egyik olyan, mint egy piros…
A nap verse.
„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Elcsúszott napokon fekszem egy rikító zöld
szobában, hogy tágabb legyen a tér, és még
kevesebb a „van”…
Azt mondottad, hogy visszatérsz…
A háborús gyermekszobában.
mely a Franklin Delano Rooseveltről elnevezett repülő-erőd oldalán volt olvasható:
Édes, édes most a nap,
bor van benn, vagy méz?
End of content
End of content