Vári Fábián László: Kialvó glória
A szél kialvó
glóriát himbál,
s az évszakok szíve
bekopog újra.
A szél kialvó
glóriát himbál,
s az évszakok szíve
bekopog újra.
Megbuggyant a bor.
Vérszínű orrok
Ízlelgetik
Szagos virágait.
Három rózsabimbó
Nyílik a szobámba –
Czébely Lajos fordítása
Szép-Mezopotámiában gyötrődhetett így
a csillagjós…
A nap verse.
A nap verse.
Egy rebbenő felhőboglya mögül
aztán zuhanó drón csapódott be
a lemezgarázsok felé imbolygó
hófehér alakok közé..
Összerak majd az Örökkévaló
ki porból ismét porrá lettél.
Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad:
Terajtad ösmerte meg.
End of content
End of content