Sági Márta: Felelősség
Mész az utcán
s hirtelen sajnálnod kell mindenkit…
Mész az utcán
s hirtelen sajnálnod kell mindenkit…
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Alföld s Kárpátok intenek egymásnak,
Felette néma, örök üdvözlet –
Hej asszonyok! most nézzetek reám
s köröttem álljatok, amig beszélek…
Estére mi marad belőlem?
„Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?”
Az otthon az, ahol besüt a nap,
Napok óta tikkasztó volt a melegség,
az ember éppúgy szenvedett tőle…
Hol a keleti ég nagy hegyekre hajlik,
Ott van az én falum, csendes völgy ölében.
Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék!
End of content
End of content