Németi Anett: szalagok bomlanak…
Az est olyan volt, mint az ében, fekete fáklyaláng kezében, a háztetõkig nõtt az árnyék, s az alkony, mint egy némajáték: felhõk bíborba mártott ujja a nap a csendtõl megvakulva a rét, a tóba hulló erdõ holdszemû éjbõl felderengõ viasz-csomó, tûztestû sárkány, lobogva nyargal át a járdán. Már érkezik fekete lábakon, a hold mögül süvölt…
