Mozaik

  • A nap verse: Sáfáry László: Árverés

    A tanyán árverés volt, adóba vittek bútort, búzát, igáslovat. Egész délelőtt folyt a vásár, délre már az eszelős öregasszony is sírva fakadt. A Jancsi gyerek nem látott ezekből semmit, hajnalban fűre vitte az egyetlen csikót. Most eszi kis szalonnáját, csattognak tízéves fogai. A csikó is csak másodfű még, a derékig érő fűben vígan szalad, nem tud semmit a szomorúságról,  s a homlokán fehér csillag ragyog. 

  • A nap verse: Czébely Lajos: Kormával az éj

    Elszáradó tekinteteink hajszálerecskéi még őrzik szabad madarak kék suhanását, de az unalom késéle nyomán elvérző tetteinket mohón elissza az idő. Sejtjeink utasítását káromló vezényszók döngölik múltunk, s mint jég, roppan a jövő. Mert megszoktuk szüntelen félelmeinket, nem félünk félszeinktől, sem ördögtől, sem Istentől. Bátrak vagyunk. Múltunkon vidáman ropja táncát a történelem, s míg rejtett kertek alján a lapulevelet imádjuk, mint tékozló fiút az apa, örömmel üdvözöljük a megtérőt, a…

  • |

    Kárpátaljai káposztasaláta recept

    Friss, és szinte nem kell hozzá semmi a káposztán kívül, ha valamilyen zöldség kimarad, sem fog hiányozni belőle, így szuper mentőöv, télen-nyáron. Minden sült, rántott vagy grillezett húshoz, sőt zöldséghez illik.

  • A nap verse: Pógyor Adrián: Fejben mosolygó

    Van, aki fejben mosolyog. Ismerem őt. Cölöpökön jár Tért ölelő Omladékok fölött. Rá nem hatnak korok. Időt leplező Arca előtt leborulok.  Ceruzával Húz maga előtt Irányvonalat. Remeg a szív, a lélek. Por nem száll fel ott, Ahol Ő Keresztülhalad. 

  • A nap verse: Kovács Vilmos: Verecke

    Ez hát a hon… Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út… Kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon… Szerzett ellen, vesztett rokon átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt a hont más? Fenyő sussan, lombja lebben: besenyő-nyíl a mellemben, szakadékok;…

End of content

End of content