Mozaik

  • A nap verse: Németi Anett: Az ébredést nem ismerem

    Az ébredést nem ismerem, végtelen álom az egész, az éj játszik ma itt velem, sötét szeme agyamba néz. Mint szénfekete legyező, nyílnak szét a feszes falak, tükörtavon, fehér esőben arcomból kinézve láttalak. Pókszövet fut a rózsafán, a szürke fények elnyelik, a Hold fehér hattyúnyakán még elidőzök reggelig. Szorosra csukva két szemem, mögöttük színes életek, az…

  • KKV Műhelyek – Az értékesítés jegyében

    A Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a Kárpát Régió Üzleti Hálózat folytatva nagysikerű Üzlet a Kárpát-medencében – Piacbővítés magyarul c. vállalkozásfejlesztési tréningsorozatát, 2014 őszén ismét képzést hirdet KKV Műhelyek – Az értékesítés jegyében címmel a Kárpát-medencében működő kis- és középvállalkozások számára.

  • A nap verse: Füzesi Magda: Ajtó

    Ajtót ácsol a halál  éjfekete ébenfából.  Ajtót: nyitja-csukja már.   Az ajtón innen délibáb:  csak rozmaring és tulipán,  csak délelőtt és délután.   Az ajtón túl is délibáb:  ballagnak tejfehér ködök,  meg angyalok és ördögök.   Ajtót ácsol a halál.  Éjfél felé rám talál  s holló rikoltja: „Soha már…”  

  • A nap verse: Csordás László: Ma este

    Az íróasztalon, egy alig használt     Kólásüvegben alszik a béke.     Csönd van. Körötte a gond mégis     Rebbenni próbál. De végül magába fordul.      A tévében épp egy valóságshow     Zajlik. Elnémítom a tévét.      Ma este nem vágyom erre a világra.     Ma este… nem hiányzik ez a valóság.     

  • PENTEL 45. Nemzetközi Gyermekrajzpályázat

    A gyermekrajzok különleges bájjal bírnak. A gyermekek számára a rajz egyfajta lehetőség, hogy kifejezzék magukat ceruzák, kréták és festék segítségével. A felnőttek számára pedig a rajzok bepillantást nyújtanak a gyermekek világába, mely nagyban különbözik a felnőttek rohanó, gondokkal teli világától.

  • A nap verse: Marcsák Gergely: az első napon

    minden slukkodba beleremegtem       míg szádon meg nem halt a dohány       és szerettem volna nikotingőz lenni       az Ung-parton aznap délután        és nem tudtam másra figyelni       utólag már mondandód sem rémlett       mert a pontból hol összeért vállunk       elárasztott a vég nélküli élet…

End of content

End of content