Akikre büszkék lehetünk… Interjú Szendrey Anitával
Mindannyian másféleképpen szemléljük a világot.
Mindannyian másféleképpen szemléljük a világot.
Amit a tudás mellett magába szív a hallgató az iskolapadban vagy a főiskolai előadótermekben, a későbbiekben a katedrán állva azt adhatja vissza a következő generációnak.
Soha nem hal meg az, aki egyszer a szívünkbe költözött…
Kitartás, szorgalom, ambíció…
A felsőoktatási intézmények közötti versenyszellem néha ellenérzéseket generálhat az diákokban, de a nyitott látásmód és a párbeszéd közelebb hozhatja az egyetemeket, főiskolákat és azok hallgatóit.
A kézműveskedésről sokáig csak kívülállóként beszélhettem, aztán munkám révén közel kerültem e művészeti ághoz.
Rohanó világunkban egyre nagyobb felelősség hárul az oktatókra a gyerekek fejlődését illetően, mindazonáltal egyre kevesebb megbecsülést kapnak a pedagógusok.
Helytállni egy idegen környezetben, érvényesülni a hazánktól távol nem egyszerű feladat, nagy kihívást jelent és vállalkozó kedvet igényel.
A fiatalkori pályaválasztás nem mindig vezet sikerhez, tanulmányaink alatt is szembesülhetünk azzal, hogy nem érezzük sajátunknak az utat, amelyre ráléptünk.
A vezető szerepe nagyban befolyásolja egy munkaközösség működését; ösztönöz, munkára sarkall és elősegítheti az adott intézmény felvirágzását.
End of content
End of content