Akikre büszkék lehetünk… Interjú Nigriny-Demeter Adriennel
A fontossági sorrend felállítása rengeteg időt szabadít fel és megkönnyíti mindennapjainkat.
A fontossági sorrend felállítása rengeteg időt szabadít fel és megkönnyíti mindennapjainkat.
Ha egy felsőoktatási intézményben tanulunk, akkor adaptálódunk is annak légköréhez, környezetéhez, s miután befejezzük a tanulmányainkat, már hasonló elvárásaink vannak magunkkal szemben, mint amilyet irányunkba támasztottak – véli Lukács Attila, aki a Rákóczi-főiskolán elsajátított szellemiség jegyében igyekszik nap mint nap helytállni a hétköznapokban, immár a katedra másik oldalán…
Napjainkban az államnyelv elsajátítása elengedhetetlen az érvényesüléshez, hiánya korlátozhat bennünket önmagunk megvalósításában.
A középiskola küszöbét átlépve fontos, hogy olyan úton induljunk tovább, melyet mindenképpen mi szeretnénk.
Vannak, akik világutazóknak születnek…., ők minden nap új dolgokra ébrednek fel, és nem félnek megvalósítani álmaikat, vágyaikat, így lehet belőlük tanár, tolmács, fordító, rádiós, számítástechnikai tanácsadó, vagy hastáncos…, esetleg mindez egyszerre.
Teljesíteni öt évet: lehet éltanulóként, bukdácsolva, örökös stresszben vagy felhőtlen szabadságban, hogy csak az átmenetek nélküli végleteket hozzuk fel.
Pályaválasztás előtt érdemes elgondolkodni azon, hogy mihez szeretnénk kezdeni a jövőnkkel, s melyik az a szakma, amellyel egy életen át szívesen foglalkoznánk: „Mert aki jó a szakmájában, és szereti, amit csinál, az meg fog tudni élni belőle. Senki nem hív magához olyan szerelőt, akiről tudja, hogy nem érti a dolgát”.
A „beregszászi főiskola kaput nyit a tudomány felé”, hogy belépünk-e annak világába, csak rajtunk múlik.
Főiskola, család, tanítás, irodalom – mindezek gyors egymásutánja határozta meg egy rövid időn belül interjúalanyom életét.
Kutatás, tanítás, család… A munkát a magánélettel összeegyeztetni sokak számára emberpróbáló, nehéz feladat.
End of content
End of content