– A Mulandóságban élünk – írja a csodálatos Lénárd Sándor, a Völgy a világ végén szerzője, aki Isten háta mögött, „láthatatlan házában”, tizenhárom nyelv birtokában sem felejtett el soha magyarnak lenni úgy, hogy életének mindössze nyolc évét töltötte szülőföldjén.
Beköszöntött az igazi tél. Leesett az első hó, ködös az idő, reggelre fagyos, jeges foltok jelennek meg az úton. Éppen ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy figyelmesen közlekedjünk.
Forrong a világ. Hetek óta demonstrálnak Franciaországban, könnygázzal és vízágyúval oszlatták fel a tömeget Brüsszelben. Tüntettek Bécsben és Rómában. A héten negyedszer vonultak az utcákra Budapesten is.
Advent van, közeleg a karácsony, és ilyenkor megindul az adománygyűjtő dömping. A rászorulók segítésével – amúgy egész évben – foglalkozó szervezetek ekkortájt nagyobb eséllyel tudnak adományt szerezni a számukra.
A nyugdíjasok ujjonghatnak a „pereszicskások” vesztén, ismét ránk támadt a Nagymedve, börtönbe záratnák a kárpátaljai magyarság képviselőjét, pallosként lebeg fejünk fölött a hadiállapot, értelmi fogyatékosokká vedlettünk, és hol van még az év vége…
Korlátok, szabályok, törvények: segítenek keretben tartani életünket, eligazítanak a különböző helyzetekben, meghatározzák a kívánatos és nem kívánatos viselkedésformákat. Mégis, sokan úgy gondolják, hogy „a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket”, netán újra és újra… Nap mint nap találkozni olyan emberekkel – főként nyughatatlan fiatalokkal –, akik fütyülnek a szabályokra, és másokat is az áthágásukra biztatnak….
Nem ritka jelenség Beregszászban ütött-kopott ruhás, kolduló gyermekeket és felnőtteket látni. Szkeptikus szemmel nézek még akkor is, amikor hiteles (?) „okmányokkal” gyűjtenek szeretteiknek a sarokban csendesen ücsörgő férfiak, vagy a síróhangú asszonyok a téren és a piacon. Első gondolatom – pesszimistán – az, hogy nagy eséllyel csak italra fog elmenni az összegyűjtött összeg, amire, sajnos,…
Útjainkhoz magunk választjuk az aktuális közlekedési eszközt. S valljuk be, ilyenkor elsősorban a kényelmet tartjuk szem előtt. A kerékpárral 10-15 perc alatt megtehető távra is leggyakrabban autóval megy a lakosság nagy része, hiszen az „gyorsabb”. És a probléma itt kezdődik… Elkényelmesedett a társadalom.
Néhány órával ezelőtt Kijevben elhunyt Katerina Handzjuk ukrán civil aktivista, a herszoni polgármester tanácsadója.
Egy újabb sűrű hét: forradalmi hőseinkre emlékeztünk, gyászoltunk, jubiláltunk, legendát láttunk vendégül, és egy másikat rehabilitáltunk… És sajnos a szokásos ukrán sárdobálás sem maradhatott el.
End of content
End of content