Sosem értettem igazán, miért hagyjuk olyan könnyen tönkre menni emberi kapcsolatainkat a rossz, hiányos kommunikáció miatt. Nem fér a fejembe, miért olyan nehéz bevallani, ha tévedtünk, s mivel és kinek jobb, ha csak a magunk igazát hangoztatjuk pepitában. Még inkább megdöbbentő, amikor ez globális szintre emelkedik, s népek, nemzetek idegenednek el egymástól önzőség miatt. Ebből…
Ukrajna ezen a héten is jelesre vizsgázott a sajtóetika áthágásából, álszentségből és képmutatásból.
Már hánapok óta az elfogadott reformnak nevezett új oktatási törvényről szól a fáma. Pontosabban annak ominózus 7. cikkelyéről, mely szerint a jövőben az ország minden tanintézményében 5. osztálytól felfelé minden éven egyre több tantárgy csak és kizárólag az államnyelven oktatható.
Tanárból istenség, példakép, majd főellenség.
Ukrán nacionalistáink meglepően kedvesek és toleránsak. Tűrik a magyar önkényességet és csak figyelmeztetésekre korlátozódnak. Az itt élő magyar kisebbség jövőjére saját anyaországa jelenti az egyetlen veszélyt, mivel csak saját politikai céljai elérésére használja fel a külhoni nemzettársait, s nem törődik a gyermekek jövőbeni boldogulásával – nem úgy a hős, demokratikus ukrán állam.
Körülbelül két évvel ezelőtt munkahelyet váltottam. Elkezdetem dolgozni egy teljesen új, számomra eddig ismeretlen és minden eddiginél nagyobb kihívásokkal teli munkahelyen: anya lettem. Ez a két szó teljes pálfordulást jelentett az életemben.
Az életben lehetőség szerint mindent felelősséggel kellene csinálni. Nem csak az adott pillanatra figyelni, hanem számolni a lehetséges következményekkel is. Több embertől hallottam már a következő mondatot, vagy hasonlót ehhez: ,, aki vezet, az fél lábbal a börtönben, fél lábbal a sírban van”. Mondhatnánk, hogy túlzás, de be kell látni, hogy sajnos van benne igazság…
Mostanában egyre többször adok hálát a sorsnak, hogy internet nélküli világban élhettem meg a gyerekkoromat.
Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt. Úgy tűnik, a rómaiak híres-hírhedt jelmondata korunk Ukrajnájában is megállja a helyét.
Kárpátalja a célkeresztben. Minden mondatunk és mozdulatunk nagyító alatt. Egy nemrégiben kezdődött médiaháború górcső alá került alanyai vagyunk. Csak pislogunk, mint a kétségbe esett kísérleti nyulak a ketrecben. Sok mindent láttunk és hallottunk már, de most zsong óriásfülünk a sok kiabálástól. Minden napra jut egy új nyilatkozat, egy új elemzés, egy új vélemény, egy új…
End of content
End of content