Kopogtató

Mostanában egyre többször adok hálát a sorsnak, hogy internet nélküli világban élhettem meg a gyerekkoromat.

Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt. Úgy tűnik, a rómaiak híres-hírhedt jelmondata korunk Ukrajnájában is megállja a helyét.

Magyarországról Ukrajnába jutni s fordítva nem leányálom.

Nem tudok mit kezdeni a gyűlölettel. Mindegy, hogy butaságból, együgyűségből, elvakultságból, valós vagy annak vélt bántalmakból fakad, egyszerűen tehetetlenné válok a gyűlölködőkkel szemben.

„Ha Ukrajnában születtél, ukrán vagy”, „Az ukránoknak »szent joguk«, hogy tanulják anyanyelvüket” „A kárpátaljai magyar értelmiségiek hibája, hogy a helyi kisebbség ott tart, ahol…” „Az egynyelvű magyar középiskola konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerőpiaci hátrányát”, „Az oktatási törvény kapcsán nevetségesen túlzó értelmezés a nyelvi jogok sárba tiprása”, „A…

Ha szeptember, akkor ezerszínű, hulló falevelek, egyre csípősebb reggelek, hosszú séták a ritkuló napsütéses délutánokon a maradék D-vitamin befogása céljából – és tanévkezdés. Hölgyeim és uraim, itt véget is ért enyhén romantikusan induló felvezetésünk, a tanévkezdés ugyanis vidékünkön (sem) csupa móka és kacagás.