Talán a helyiek nagyobb része már beletörődött abba, hogy a határátkelés sosem volt egy idegkímélő, kellemes időtöltés; inkább hosszú, fáradalmas sorban állás utáni buta kérdésekre való válaszolgatás, míg végre elhagyhatják a kisablakokat és a sorompó irányába haladhatnak. Az utóbbi napokban viszont a helyi ingázókat nem a határátkelőkön uralkodó hosszú sorok, hanem a külföldi útlevéllel rendelkező…
Teljesen természetes az, hogy minden ember arra vágyik, hogy a környezetében, az adott lakóhelyén vagy akár országában rend, biztonság és nyugalom legyen. Az elmúlt időszakban azonban úgy gondolom a rend és biztonság hiánya egyre jobban felszínre tör Kárpátalján is. A héten ismét egy értelmetlen tragédia történt, ahol egy ártatlan, 12 éves kislány vesztette életét, a…
Nem tudom megszokni a szirénák hangját. Ha egy nagyobb városban tartózkodom, pánikszerűen görcsbe rándul a gyomrom, valahányszor elsüvít mellettem egy tűzoltókocsi vagy mentőautó. Egy budapesti barátnőm egyszer azt mondta, ilyenkor örülnöm kéne, hisz ez azt jelenti, hogy úton van a segítség.
Új fogalmak jelentek meg az ukrán köztudatban a kárpátaljai magyar közösséggel kapcsolatosan: nyelvi szeparatizmus, szeparatista támogatás, szeparatista futball, de folytathatnánk szeparatista kultúrával, vagy szeparatista óvodai neveléssel…
„A vízummentesség azt jelenti, hogy Ukrajna óriási reformokat hajtott végre. Együtt megváltoztattuk az országot, európai partnereink pedig betartották adott szavukat… Ma már minden ukrán ihat fenséges kávét Pozsonyban, alacsony áron repülhet Varsóba és látogathat el a Bécsi Operaházba…”
Olyan témával kopogtatok ezen a hétvégén, amely így nyár elején egyre gyakoribb és a héten is volt belőle része több kárpátaljai városnak, településnek. Nyár beköszöntével egyre szárazabb, fülledtebb hétköznapok köszöntenek ránk, – sokan ezt nehezen is viselik – aminek a héten is egy hidegfront vetett végett kiadós csapadékkal, széllel, néhány helyen durva viharokkal. Sok helyen…
Ma reggel szomorúan vettem tudomásul: Angliában ismét gyilkoltak egy isten nevében. Mint a két héttel ezelőtti manchesteri robbantás után, most is gyorsan végigpásztáztam a Facebook-hírfolyamot – a jobb megélhetés reményében sok ismerősöm vállalt munkát azon a környéken.
A májusi napok sokak számára nemcsak a nyár közeledtét, a szép időt és az egyre hosszabbodó napokat jelentik, hanem kemény, magolással teli órákat, ballagást, érettségit és hosszú vizsgaidőszakot.
Végy pár uszító gondolatot, üsd be a Google Fordítóba, készíttess táblákat azokból, fogadj fel kijevi nyomdát a kivitelezéshez, gyárts temérdek fotót a műalkotásokról, vess be drónokat, terjessz el pár orbitális kacsa hírt a felállított táblák kapcsán, majd szőrén-szálán tüntesd el a monstrumokat – mindezt név nélkül természetesen, s garantáltan felkavarod a provokációktól eddig sem mentes…
Néhány áldott kivételtől eltekintve mi, emberek hajlamosak vagyunk mindig csupán a rosszat észrevenni. A katasztrofális útviszonyokat, a hosszú várakozási időt a határon, a félelmetes egészségügyi helyzetet, a szegénységet, a sok szemetet… A gondok meglátása önmagában nem baj. Sőt, ezek fel- és beismerése jelentheti az első lépést a „gyógyulás” útján – már persze, ha meg akarunk…
End of content
End of content