Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: fafaragó
Sok-sok évvel ezelőtt a The New York Times kritikusa azt mondta elragadtatva Pavarottiról – miután élőben hallotta őt énekelni –, hogy „amikor megszületett, Isten megcsókolta a hangszálait”.
Sok-sok évvel ezelőtt a The New York Times kritikusa azt mondta elragadtatva Pavarottiról – miután élőben hallotta őt énekelni –, hogy „amikor megszületett, Isten megcsókolta a hangszálait”.
Manapság a fiatalok többsége valamilyen népszerű, jól kereső szakma – mint amilyen a jogász, a közgazdász, az informatikus, az orvos, az építész – mellett dönt a pályaválasztás küszöbén. Olyat ritkán hallani, hogy egy 18 éves fiú cipész akar lenni.
A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz – írja Layne Staley.
„Az egyházközség plébánosa Krisztus, s én az ő segítsége vagyok” – vallja Molnár János római katolikus lelkész, akinek eddigi életében fontos szerepet játszottak Kárpátalja legnagyobb városai: Munkácson született, 11 éven át Ungváron szolgált, majd idén augusztustól Beregszász plébánosa lett. Vele beszélgettem.
Tisztesség, megbízhatóság, szavahihetőség – Lukács József, a számítástechnikai eszközöket forgalmazó és szervizelő ungvári SMOK vállalkozás igazgatóhelyettese szerint ezek az üzleti siker alapjai. Az eredetileg szakképzett mérnök a ’90-es évek közepén az elsők között kezdett el Kárpátalján informatikai eszközökkel és irodai gépekkel foglalkozni. A magát műszaki értelmiséginek valló szakember vállalkozása a mai napig szilárd lábakon áll….
Az emberiség történetének első fényképét Joseph Nicéphore Niépce készítette el 1827-ben.
„Az asztalos (szökrényes, szökrönyös) meggyalulja a deszkákat a gyaluval a faragó (gyaluló) széken, megsimétja a simétó gyaluval, megfúrja a furóval, megfaragja (díszíti) a faragókéssel, egybenfoglalja (ereszti) enyvvel és hevederekkel, és (így) csinál táblákat, asztalokat, ládákat, és egyebeket…” – írja Comenius a XVII. században az asztalosságról, mely a középkorban vált ki az ács szakmából és lett…
„A hivatás az élet hátgerince” – vallotta egykor Friedrich Nietzsche.
Szépség – amiért mi, nők nem sajnáljuk sem az időt, sem a pénzt, s akár szenvedni is képesek vagyunk érte. Fejünk búbjától a lábunk sarkáig bármit elkövetünk magunkon, hogy jobb képet mutasson a tükör.
Azt mondják: „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”.
End of content
End of content