Egy kedves, életvidám édesanyával ismerkedtem meg nemrég. Ahogy beszélgetésbe elegyedtünk, kiderült, hogy számos közös vonásunk van: mindketten görögkatolikus vallásúak vagyunk, nagycsaládban élünk, hasonló korú gyermekeink vannak, és szeretünk kézműveskedni. Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy ne üljek le vele egy nagycsaládos riport erejéig. Ismerjük meg a Nagyszőlősi járásban, Tiszaújhelyen élő Beregi Líviát és a családját.
Nemrég a Nagyszőlősi járásban, Batáron jártam, ahol a helyi görögkatolikus közösség templombúcsúján vettem részt. Az ünnepséget követő ebéden találkoztam a főzésben és tálalásban segédkező háromgyermekes édesanyával, Imszticsei Valériával. Ő szívesen elvállalta, hogy bemutatja nekünk a családját.
Jó néhány papcsaládot ismerek. Kapásból öt olyan sztereotípiát tudok mondani, amelyekkel rendszeresen szemben találják magukat. A kedvencem a példamutató, már-már egy szentnek is a javára váló viselkedés elvárása. Aztán ott „az én házam a te házad” effektus, amikor mindenki szabadon közlekedhet a parókián, hiszen örüljön a papcsalád, hogy ingyen lakhat egy akkora házban. S akkor…
Ezúttal a Nagyszőlősi járásba, a Tisza partján fekvő Tiszaújhelybe látogattam, ahol a Ják családot kerestem fel. Az ötgyermekes édesanyával, Anikóval beszélgettem, aki a Magyarországon dolgozó férje távollétében mutatta be családját.
Nagybereg egyik csendes utcájának végén áll az Urbán család háza, amelyben a szülők – Zoltán és Katalin –, valamint három gyermekük – Dominika, Krisztina és Alex – él.
Bárcsak minden nagy- és kiscsalád olyan pozitívan és természetesen állna hozzá az élethez, mint a balazséri Szabó Gyula és Erika családja. A náluk tett látogatásomnál semmi mesterkéltséget, semmi erőltetett viselkedést nem láttam. A család nappalijában ültünk le a szülőkkel beszélgetni, miközben a gyerekek körbevettek bennünket, s egy-egy huncut mosollyal hallgatták a többek között róluk is…
Négy évvel ezelőtt indult útjára a Kárpátalja.ma hírportál nagycsaládokat bemutató sorozata. Azóta nyolcvannyolc, a Beregszászi, Nagyszőlősi, Ungvári, Munkácsi járásokban, valamint a Felső-Tisza-vidékén élő családot ismerhettünk meg. A szülők egy része értelmiségi – lelkész, ügyvéd, orvos, tanár – tevékenységet folytat, míg más családokban mesteremberek, kétkezi munkások a családfők. Három gyermek minden családban van, azonban a négy-öt-hat…
Ezúttal egy beregszászi nagycsaláddal ismerkedhetünk meg. János és Erzsébet tizenkét évvel ezelőtt kötöttek házasságot. Három gyermekük született, Mónika, Krisztina és Attila. Róluk és a nagycsaládos mindennapokról beszélgettem velük. Íme az Oszák család!
Hosszú idő óta az első olyan családdal találkoztam, akik hittel és bizalommal tekintenek Kárpátalja jövőjére, s noha látják, érzik, átélik a mindennapok nehézségeit, nem futamodnak meg, hanem maradnak és tovább küzdenek. Pedig sohasem volt túl könnyű az életük, mindig is sok-sok munkával és erőfeszítéssel teltek a hétköznapjaik.
Olyan korban élünk, amikor a szülők többsége úgy gondolja, hogy csak egy gyermeket képes vállalni. Hiszen gazdasági válság van, háború dúl és kiszámíthatatlan a jövő. Ilyen feltételek mellett csak nagyon kevesen mernek kettő, három vagy még több csemetét szülni.
End of content
End of content