Kárpátalja ma: Európa közepének újabb jelzőkövére bukkantak vidékünkön
A jelzőoszlop a nagyszőlősi járási Szászfaluban található
A jelzőoszlop a nagyszőlősi járási Szászfaluban található
Ferenczi Tihamér Vízjel című kötetében található az a rövidke vers, mely igen találóan mutatja be Beregszászt.
Lassan véget ér a tél és a beöltözések nagy időszaka, a farsang is. Jelképesen elkergetjük a telet, és várjuk, minden porcikánkkal óhajtjuk a napsütést, a meleget, a színeket és a tavaszt.
Régi képek után kutattam az interneten, amikor ráakadtam a fenti képre, melyen egy munkácsi emlékkönyv egyik lapja látható.
Sajnos az idei tél sokkal hidegebb, fehérebb, jegesebb annál, mint ahogyan azt az utóbbi évek telein megszokhattuk. Ezzel együtt már ahhoz is kénytelenek vagyunk hozzászokni, hogy mihelyst havazik, Kárpátalja „megbénul”. Jönnek az időjárási és közlekedési viszonyokra emlékeztető közérdekű felhívások, jelentések, korlátozások, és ezekkel párhuzamosan tapasztalnunk kell a közútkezelő vállalat tehetetlenségét is.
173 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án látta meg a napvilágot egy munkácsi sótiszt családjában Lieb Mihály.
Sorozatunkban felfigyelhettünk arra, hogy milyen kitűnő matematikai képességekkel rendelkeznek magyarjaink. A feltalálók többsége kitűnő eredményeket ért el a tudományoknak e területén, mely egyúttal nélkülözhetetlen a műszaki ismeretek fejlesztéséhez. S talán ez az a szakterület, ahol a legtöbb lángelme eredményesen tevékenykedett. Közéjük soroljuk Jendrassik Györgyöt, aki dízelmotoráról és új fejlesztésű gázturbináiról vált ismertté.
Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre… (Én 8,6)
Egy nagyon kedves beregszászi anyukával ismerkedtem meg a napokban.
Az Ukrán-Kárpátok állatvilága a folyamatos orvvadászat miatt az utóbbi években jócskán megcsappant. A felelőtlen vadászat következtében egyre kevesebb szarvas, őz, farkas, vaddisznó vagy hiúz látható vidékünk erdeiben, melyek területe szintén jócskán csökkent az illegális fakitermelések miatt.
End of content
End of content