Tizenöt évvel ezelőtt, 2000. április 23-án hunyt el Fodor István nemzetközileg is elismert kárpátaljai magyar tudós, botanikus, ökológus. Több mint ötven éven át kutatta a kárpátaljai flórát és a növénytársulásokat, harcolt a természet védelméért, az erdősítésért, gyarapította régiónk növényföldrajzi és ökológiai ismereteit. Közel 3000 növényfajt jegyzett fel térségünkben.
A képeken látható növény a japáncseresznye, azaz a szakura. A legelterjedtebb nézet szerint ez a lélegzetelállítóan szép növény a Himalája-hegységből származik, s a mérsékelt égövben lévő országok nagy részében megtalálható.
Sorozatunkban a technika világától kicsit eltérve a művészetek felé kalandozunk. Mégpedig a zene, a népzene irányába teszünk egy rövid kitekintést. A pedagógiában és zenében jártas szakemberek előtt nem ismeretlen a Kodály-módszer fogalma, mely nem más, mint a neves magyar zeneszerző zenepedagógiai módszereinek összefoglalása.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi ezt a régi képeslapot, melyet a Pátria Rt. adott ki Budapesten, s melyen Ungvár népességének adatait tüntették fel. A tusrajzot Pólya Tibor festőművész készítette 1920-ban a Magyar Nemzeti Szövetség megbízásából, mely számos irredenta kiáltványt adott ki.
A Kárpátaljai portré sorozatunkban ezen a héten olyasvalaki életútját mutatjuk be, aki még egészen fiatalon ment el „szerencsét próbálni” a magyar fővárosba. Később a tévéképernyőn találkozhattunk vele. Az utóbbi években pedig különböző írásait olvashattuk internetes portálokon. Muchichka László szerkesztő-újságíróval beszélgettem életéről, munkájáról, Kárpátaljával való kapcsolatáról.
Számos érv szólhat egy-egy mesterség választása mellett: sokan szívesen tanulnak valamilyen ősi, bevált szakmát, míg mások a manapság divatos, jól kereső mesterségekre szavaznak. Van, aki érzelmi alapon dönt, míg mást az anyagi megfontoltság vagy a karrier lehetősége motivál. Sokat számít a családi háttér, a felmenők foglalkozása, az iskola és a környezet hatása.
Nagy divatja van az utóbbi években Ungváron a miniszobrok állításának. A várost kettészelő Ungon átívelő gyaloghíd lépcsőjénél és a folyóparti sétány korlátján sorra bukkannak fel a bronzból készített, egy-egy ismert alakot vagy jelképet ábrázoló alkotások.
Igazi különlegesség ez az 1860-as években Munkácson készített, részben szürkére ónozott, áttört mintával díszített öntöttvas sakktábla, mely Schossel András kárpátaljai mester munkáját dicséri.
Beköszöntött a tavasz, s nemrég a télen megrongálódott utak kipofozására is rászánták magukat az útjavítók.
„Édes Irmikém! Ezen a kártyán láthatod az orosz népviseletet. A múlt vasárnap vettem le őket. Nem a legjobban sikerült, de azért jól kivehető a kis turbán, melyet az orosz menyecskék fejükön viselnek. Leveledet várva várom. Csókol és ölel számtalanszor szerető Tifikéd.” – olvashatjuk az 1903. augusztus 3-án, Fülöpfalván kelt képeslapon.
End of content
End of content