A szavak tanúsága szerint már a honfoglalás előtt lehetett őseinknek valamiféle vászonneműje, hiszen a kender, csepű, orsó, tiló elnevezése bolgár-török eredetű, és ha ehhez a finnugor korig követhető fon, sző igénket is hozzávesszük, akkor aligha lehet kétséges, hogy ez a házi foglalkozás, legalábbis egy részében, legősibb műveltségi rétegünkhöz tartozik.
Gyakran éri az a vád a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát (II.RFKMF) (is), hogy az intézményben túlképzés folyik, s a friss diplomások nem tudnak megfelelően elhelyezkedni. A probléma valóban létezik, hiszen hiába képeznek kiváló szakembereket a Rákóczi-főiskolán, a többségüknek nehéz dolga akad, mivel térségünkben gyakorlatilag lehetetlen tanári munkát kapni.
Elindulni egy úton, kitaposatlan ösvényt választani, amelyre ha egyszer ráléptünk, végig is kell járnunk – izgalmas, de nem könnyű feladat, mert változtatni mindig nagy felelősség. 1993-ban egy maroknyi csoport és néhány szervezet merész célt tűzött ki maga elé: elhatározták, hogy magyar nyelvű felsőoktatási intézményt alapítanak Beregszászban.
A felnőtté válásig és az önállóságig nehéz az út, ám járható. Főleg olyan esetben, ha megfogadunk minden jó tanácsot, és önmagunk javára fordítva hasznosítjuk azokat.
Előzetes elhatározásunknak eleget téve választunk felsőoktatási intézményt továbbtanulásunk céljából, ahol a későbbiekben csiszolódunk, formálódunk. S hogy végül mi lesz belőlünk, azt az adandó lehetőségek döntik el.
A felhőtlen diákévekre a legtöbb ember nosztalgiával tekint vissza. A szellemi tudás megszerzése mellett életre szóló barátságok kötődnek, szerelmek szövődnek, s a különböző rendezvények: gólyabálok, terepgyakorlatok eseményei évek múltán is mosolyt csalnak az egykori diákok arcára.
Napjaink generációs jelensége a fiatalkor kitolódása. Kitolódik a gyermekvállalás és a családalapítás is, ami legtöbbször a továbbtanulásnak tudható be. A fiatalok később önállósulnak, élvezik a biztonságot, amit a szüleik nyújtanak nekik. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II.RFKMF) működési berendezkedése önállóságra készteti a diákokat, s rákényszeríti őket, hogy felelősségteljes felnőttként intézzék tanulmányi ügyeiket.
A magyar királyi honvédség 1939. március 15-én megkezdte Kárpátalja birtokbavételét.
Hogy hogyan vezet az út egy mindentől távol lévő kis falutól a főiskoláig, onnan pedig a nagyvilágba, jól példázza jelenlegi interjúalanyom pályafutása.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát (II. RF KMF) legtöbbször nem tehetős emberek – ügyvédek, orvosok gyerekei választják, hanem olyan továbbtanulni vágyó falusi fiatalok, akiknek sokszor nincs másuk, mint a tudásuk s a szülői szeretet, amely támogatja, s útnak indítja őket. „Tanulj nálunk anyanyelveden, hogy ne csak diplomád, tudásod is legyen!” – hirdeti a…
End of content
End of content