Lencse, a növényi fehérje egyik legjobb forrása
A lencse nemcsak laktató és sokoldalúan felhasználható, hanem tápanyag-összetétele miatt is kiemelkedő szerepet játszhat az egészséges, kiegyensúlyozott étrendben. Nem csak újévkor!
A lencse nem véletlenül számít a táplálkozástudomány egyik kedvelt alapanyagának. Tápláló, sokoldalú és megfizethető, miközben számos egészségügyi előnnyel jár a rendszeres fogyasztása.
A modern táplálkozástudomány különösen nagyra értékeli magas növényi fehérjetartalma, rostjai és kedvező anyagcsere-hatásai miatt. De nem mindegy, hogyan készítjük el, és az sem, milyen formában fogyasztjuk.
A lencse tápanyag-összetétele
A lencse az egyik legtápanyagdúsabb hüvelyes. Jelentős mennyiségben tartalmaz növényi fehérjét, ami különösen fontos azok számára, akik kevesebb húst fogyasztanak, vagy tudatosan növényi alapú étrendet követnek. A fehérjetartalom mellett kiemelkedő a rosttartalma is, amely hozzájárul az egészséges emésztéshez, segíti a bélflóra egyensúlyát, és hosszabb ideig tartó teltségérzetet biztosít.
Ásványi anyagok közül jelentős a vastartalma, amely a vérképzés szempontjából fontos, valamint a magnézium, a kálium és a cink mennyisége sem elhanyagolható. A lencse B-vitaminokban is gazdag, különösen folsavban, amely elengedhetetlen a sejtosztódáshoz és az idegrendszer megfelelő működéséhez. Alacsony zsírtartalma és kedvező szénhidrát-összetétele miatt a vércukorszintet lassabban emeli meg, így cukorbetegek és inzulinrezisztenciával élők étrendjében is jól beilleszthető.
Egészségügyi hatások, amelyek miatt érdemes rendszeresen fogyasztani
A lencse rendszeres fogyasztása több szinten is támogatja a szervezet működését. A benne található oldható rostok segíthetnek a koleszterinszint csökkentésében, ezáltal hozzájárulhatnak a szív- és érrendszer védelméhez. Lassú felszívódású szénhidrátjai miatt stabilabb vércukorszintet biztosít, ami nemcsak anyagcsere-problémák esetén előnyös, hanem a napközbeni energiaszint szempontjából is. A növényi fehérje és a vas kombinációja támogatja az izomműködést és a fizikai regenerációt, miközben a folsav és más mikrotápanyagok az idegrendszer és a mentális teljesítőképesség szempontjából is fontos szerepet töltenek be. A magas rostbevitel hozzájárulhat a testsúlykontrollhoz is, mivel a lencsés ételek jól lakatnak, mégis mérsékelt energiatartalmúak.
Milyen formában a legegészségesebb a lencse?
A lencse többféle változatban elérhető, és mindegyiknek megvannak az előnyei. A barna és zöld lencse főzés után is jobban megtartja formáját, így salátákhoz, köretekhez ideális. A vörös lencse hántolt, gyorsabban megfő, könnyebben emészthető, ezért krémlevesekhez, pürékhez kifejezetten jó választás. A fekete vagy beluga lencse különösen gazdag antioxidánsokban, és ízében is markánsabb.
Feldolgozott formában, például konzervként is fogyasztható, de ilyenkor érdemes figyelni a sótartalomra, és használat előtt alaposan leöblíteni. A csíráztatott lencse tápanyag-hasznosulása még kedvezőbb lehet, mivel a csírázás során csökken az antinutritív anyagok mennyisége, és nő bizonyos vitaminok biológiai hozzáférhetősége.
Főzési technikák, amelyek megőrzik az értékes tápanyagokat
A lencse elkészítésénél az egyik legfontosabb szempont a kíméletes hőkezelés. A legtöbb lencsefajta főzés előtt nem igényel hosszú áztatást, de a barna és zöld lencsét érdemes néhány órára vízbe tenni, mert így könnyebben emészthető lesz, és csökkenhet a puffadást okozó vegyületek mennyisége.
Főzéskor ajánlott annyi vizet használni, amennyi éppen ellepi, és kerülni a túl hosszú, erős forralást. A lassúbb, mérsékelt hőfokon történő főzés segít megőrizni a vitaminok és ásványi anyagok egy részét. A sót és savas összetevőket, például paradicsomot vagy ecetet, érdemes csak a főzés végén hozzáadni, mert ezek megkeményíthetik a lencse héját, és meghosszabbíthatják az elkészítési időt.
A párolás, az egytálételekben való elkészítés vagy a levesekbe főzés mind jó módszer lehet, különösen akkor, ha a főzőlevet is elfogyasztjuk, hiszen abban is értékes tápanyagok oldódhatnak ki.
Forrás: hazipatika.com
(Nyitókép: illusztráció)