A rovarcsípések kezelése
A nyár beköszöntével nem csak a jó idő robban be, megnő az esélye a tipikus, szezonális baleseteknek, sérüléseknek is. Az esetek többségében ezek nem okoznak különösebb gondot, a helyükön fellépő duzzanat, bőrpír, viszketés és fájdalom néhány nap alatt magától elmúlik. Gond akkor van, ha valaki allergiás az adott rovar csípésére, vagy egyszerűen csak rosszul reagál rá és éppen nincs a közelben orvos.
Allergiás reakció: azonnal orvoshoz kell fordulni
Sokan csak akkor szembesülnek vele, hogy allergiásak egy rovar csípésére, amikor hirtelen a normálistól eltérő intenzitású tüneteket tapasztalnak, esetleg egész szervezetet érintő reakció lép fel náluk, vagy hetekig elhúzódó szimptómákkal küzdenek. Számos rovar csípése okozhat allergiás reakciót, Magyarországon jellemzően és leggyakrabban a darazsaké és a méheké.
Allergiás reakció akkor alakul ki, amikor a rovarok mérgében található fehérjetermészetű összetevőkre a szervezet heves ellenanyagtermeléssel reagál, és nagy mennyiségű hisztamint szabadít fel. Ez generálja az intenzív, súlyos, esetenként életveszélyes tüneteket, amelyek a csípést követő 5-10 percen belül kialakulnak, és amelyeket nem lehet nem megkülönböztetni a normálisnak tekinthető szimptómáktól. Allergiás reakciót jelez a csípés helyének durva kipirosodása és megduzzadása – egy méh- vagy darázscsípéstől akár az egész végtag bedagadhat, a csípés helyén pedig több centiméteres, kemény tapintású csomó is kialakulhat –, de a száj vagy szem bedagadása, a lüktető fájdalom, a testszerte jelentkező viszketés és kiütések is intő jelnek tekinthetők.
Kullancscsípés: hogyan szedjük ki szakszerűen az apró élősködőket?
Hiába a gondos felkészülés és megelőzés – a különféle riasztó sprayk vagy krémek használata, a zárt ruházat – kora tavasztól késő őszig benne van a pakliban, hogy a szabadtéri programok alatt egy-egy kullancsot is összeszedünk. Különösen, ha előszeretettel kirándulunk az erdőben, ha dús aljnövényzetben vagy cserjésben gázolunk, esetleg a fűben heverészünk. Mivel a kullancsok számos betegséget terjeszthetnek az FSME-vírus okozta agyvelőgyulladástól (kullancsencephalitis) kezdve a baktériumfertőzés okozta Lyme-kóron át a tiboláig (nyirokcsomó-bántalom), fontos, hogy a természetjárás után mindig alaposan böngésszük át magunkat és családtagjainkat. Így viszonylag hamar kiszúrhatjuk és eltávolíthatjuk ezeket az apró élősködőket, megelőzve a komolyabb szövődmények kialakulását. A gyorsaság azért is lényeges, mivel a kullancscsípés nem fáj, és gyakran csak akkor vesszük észre, amikor már napok óta befészkelte magát a bőrünk alá, a csípés helye pedig látványosan beduzzadt vagy fájdalmassá vált.
Korábban elterjedt házi praktikának számított, hogy a kullancsot megnyalt, foszforos gyufa segítségével próbálták eltávolítani a bőrből, esetleg ecettel, olajjal vagy valamilyen zsíros krémmel, az óramutató járásával ellentétes irányba “csavarva”, mozgatva ügyeskedték ki. Utóbbit azzal magyarázták, hogy az állat azonnal „belefullad a zsíros folyadékba”, így „jobban, egészben kiszedhető”, anélkül, hogy különösebb kárt okozna. Ez azonban tévedés. A zsíros anyagba valóban belefullad, de közben a már kiszívott vér egy részével együtt az esetlegesen fertőzött gyomorváladékát is visszaöklendezi a szervezetbe. A csavargatással ráadásul összenyomjuk a testét, amit így sokkal nehezebb kiszedni.
Forrás: hazipatika.com