Vízbefulladás: megdöbbentően csendes és gyors folyamat

A nyárról sokaknak a strandszezon és az önfeledtség jut eszébe, a fürdőzés potenciális veszélyeire azonban már kevesebbet gondolunk. Pedig nem árt felkészülni a nem kívánt eseményekre is, hogy tudjuk, mit kell tennünk, amikor baj van.

Egyik hétévégén két megrázó hír is bejárta a hazai sajtót. Az egyik egy 4 éves kisfiúról szólt, aki elmerült a dunaújvárosi élményfürdő egyik medencéjében és újraélesztésre szorult – az ő életét sikerült megmenteni. A másik történet azonban nem végződött jól: a karcagi gyógyfürdőben megfulladt egy 7 éves fiú. Hozzá még mentőhelikoptert is riasztottak, de már nem tudtak segíteni rajta. De a napokban napvilágot látott egy olyan beszámoló is, amely szerint Ukrajnában egyetlen hét alatt csaknem százan vesztették életüket fürdőzés közben, a katasztrófavédelem véleménye szerint jellemzően emberi felelőtlenség és figyelmetlenség miatt. Az áldozatok között nagyon sok fiatal volt, egyikük egy tízéves kislány. Olyan eset is előfordult, ahol apa és fia is elhunyt a rosszul sikerült fürdőzés következtében.

Velünk ez nem történhet meg?

Ilyenkor háromféle gondolat villanhat fel egy szülő fejében.

1. Velünk ilyen nem történhet, a gyermekem szófogadó, én pedig egy fél pillanatra sem tévesztem őt szem elől.
   
2. Ha ez ilyen veszélyes, én biztosan nem viszem többet a strandra, amíg nem tud úszni – majd megtanul a kádban.
   
3. Ez bárkivel előfordulhat, ezért muszáj megtanulnom – esetleg már meg is tanultam -, mit kell tennem ilyen helyzetben, hogy megmenthessem a gyermekem életét.

Akármelyik gondolattal is azonosulunk, érdemes megnézni a Gyermekrohamkocsi YouTube-csatorna egyik viszonylag friss videóját, amely egy – a fentiekhez hasonló – uszodai balesetet mutat be, és nem mellesleg tökéletesen illusztrálja, milyen könnyen megtörténhet a baj. A felvételen az apuka visszaszalad az öltözőbe, mert ottfelejtették a kisfiú úszósapkáját. A felnőtt kétszer elmondja a gyereknek, hogy maradjon ott, ahol van, és még kétszer azt, hogy ne menjen be a vízbe. Csakhogy aztán jön a bonyodalom a történetben: a gyerek mégis beugrik a medencébe, pedig pontosan tudja, hogy még nem tud úszni. Ez a meggondolatlan döntés már elég is az életveszélyhez, főleg akkor, ha éppen senki sincs a közelben.

A víztől való fuldoklás tulajdonképpen annyit jelent, hogy a folyadék a légutakba és a tüdőbe kerül, így pedig megakadályozza, hogy levegőt vegyünk. Ez – a filmekben látott kétségbeesett csapkodással és hosszas kiabálással ellentétben – egy megdöbbentően csendes és gyors folyamat. Az esetek egy részében az emberek gyakorlatilag végignézik, ahogy valaki megfullad mellettük, mert nem ismerik fel, hogy mit látnak. Annyi biztos, hogy az egyáltalán nem jó jel, ha az úszni még nem tudó gyermekünk vízbe ugrik, amíg mi nem vagyunk a közvetlen közelében.

De vajon mit tehet ilyenkor egy szülő azon kívül, hogy halálra rémül? Szerencsére a videóban ezt is bemutatják és részletesen elmagyarázzák. Az alábbiakban pontokba szedve összefoglaljuk a fulladásos újraélesztés legfontosabb lépéseit.

Mit tegyünk vízbefulladás esetén?

Ha a gyermek elmerül, akkor a legfontosabb, hogy minél előbb kihúzzuk őt a vízből. (Az ösztönös fuldokló reakció – amikor a teljes test függőleges, a bajbajutott pedig úgy mozog, mintha egy láthatatlan létrán akarna felmászni, miközben fejét hátrafeszíti – nagyjából 20-60 másodpercig tart. Tehát ennyi időnk van arra, hogy kimentsük, mielőtt lemerülne a test a mélybe.) Fektessük a gyereket a földre, próbáljunk higgadtak és fókuszáltak maradni, majd kövessük az alábbi lépéseket.

1. Győződjünk meg róla, hogy a gyermek eszméleténél van-e. Hangosan szólítsuk meg, esetleg alkalmazhatunk enyhe fájdalomingert is, például csípést. Ha ezekre nem reagál, kiáltsunk segítségért. A legjobb, ha már ennél a pontnál tudnak hívni mentőt a gyerekhez.
   
2. Amennyiben szükséges és gyorsan megoldható, tegyük szabaddá az eszméletlen gyerek mellkasát. Fontos, hogy átjárható légutat biztosítsunk – ezt úgy tehetjük meg, hogy az egyik kezünkkel hátrahajtjuk a kicsi fejét, a másik kezünkkel pedig megemeljük az állcsúcsot.
   
3. Hajoljunk a gyermek arca elé, és 10 másodpercig vizsgáljuk a légzést. Közben figyeljük, emelkedik és süllyed-e a mellkas.
   
4. Amennyiben úgy véljük, hogy a gyerek nem lélegzik, alkalmazzunk 5 befúvásos lélegeztetést. Eközben is próbáljuk megtartani a 2-es pontban leírt fejpozíciót. Fogjuk be az orrot és fújjunk a szájba annyi levegőt, hogy a gyermek mellkasa éppen megemelkedjen. Ha a mellkas nem emelkedik, nézzük meg, nincs-e tele a kicsi szája vízzel – ha igen, akkor gyorsan fordítsuk oldalra a gyerek fejét, így a folyadék távozhat.
   
5. Ha a gyermek továbbra is eszméletlen és mozdulatlan, kezdjük el a mellkaskompressziót. 15 nyomást 2 befúvás kövessen. A helyes mellkaskompresszióhoz az egyik kéztövünket helyezzük a gyermek szegycsontjára, majd nyújtott kézzel nyomjuk le a mellkast. A 15 nyomást nagyjából 10 másodperc alatt kell teljesítenünk. Eközben a másik kezünk legyen a gyerek homlokán, hogy továbbra is megtartsuk az átjárható légutakhoz szükséges pozíciót.

Mit mondjunk a mentőknek?

Vészhelyzet esetén mielőbb tárcsázzuk a 112-es segélyhívó számot, vagy kérjünk meg valakit arra, hogy tegye meg. Ha mi beszélünk a diszpécserrel, nagyon fontos, hogy maradjunk higgadtak, pánikolva ugyanis a vonal túlsó végén nehezebben fogják érteni, amit mondunk.

Mutatkozzunk be, majd adjuk meg a címet, ahol tartózkodunk, vagy írjuk le a helyszínt olyan pontosan, ahogy csak tudjuk. Mindenképpen mondjuk el, hogy egy eszméletlen, nem mozgó és nem reagáló gyermek fulladásos újraélesztéséhez kérünk segítséget. Érdemes gondoskodni arról, hogy a helyszínre könnyen bejussanak a mentők és hamar megtalálják a segítségre szorulót. Fontos továbbá, hogy amíg arra nem kapunk utasítást, ne tegyük le a telefont, a diszpécser ugyanis tud segíteni az instrukcióival a továbbiakban.

További jó tanácsok

Ha nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az eszméletlen gyermek lélegzik-e, akkor is kezdjük el a befúvásos lélegeztetést. Figyeljünk arra, hogy ne szökjön ki a levegő, hanem valóban a gyermek tüdejébe kerüljön. Ehhez nagyra kell nyitnunk a szánkat és erősen a gyermek szája köré szorítani. Ügyeljünk arra is, hogy a kompressziónak határozottnak és mélynek kell lennie. A mellkast körülbelül a kiterjedésének egyharmadáig kell benyomni, ami elsőre ijesztőnek tűnhet, azonban ne féljünk, nem fogjuk „összetörni” a gyermeket, a kicsik csontozata nagyon rugalmas. Arra azonban figyeljünk, hogy két nyomás között a mellkas teljesen visszaemelkedjen.

A Gyermekrohamkocsi videójában kiemelik azt is, hogy mindig az újraélesztés mellett döntsünk, tehát akármennyire is bizonytalanok vagyunk, késlekedésnek ilyenkor nincs helye. Nem baj, ha nem csináljuk tökéletesen, ugyanis bármilyen újraélesztési tevékenység jobb a semminél – akár a bajbajutott gyerek élete is múlhat rajta.

Forrás: HáziPatika.com