2015. június 5., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Ferdinánd – germán eredetű; jelentése: béke + merész.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.”

Agatha Christie

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93b891-1571″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Kovács Vilmos (Gát, 1927. június 5. – Budapest, 1977. november 13.) Költő, író. 1938-39-ben Beregszászban, 1939 és 1945 között Munkácson élt. 1945-ben érettségizett a munkácsi kereskedelmi iskolában. 1947-48-ban a beregszászi terményforgalmi vállalat könyvelője, majd egy évig szülőfaluja tanácsának vb-titkára volt. 1949-ben újra Munkácsra került. Öt évig az adóhivatal tisztviselőjeként dolgozott, közben a lvovi pénzügyi-közgazdasági főiskola levelező tagozatán tanult, de diplomát nem szerzett. Ezt követően a munkácsi Prapor   Peremohi című ukrán nyelvű járási lap könyvelője és munkatársa lett. 1958-tól 1971-ig a Kárpátontúli Könyv-és Lapkiadó magyar osztályának szerkesztője, majd vezető szerkesztőjeként dolgozott. 1955-től írt, ekkor jelent meg első írása a Szovjet-Kárpátontúl című almanachban. 1961-ben tagja lett a Szovjetunió Írószövetségének. Magyarra fordította többek között Korolenko és Sevcsenko írásait. 1965-ben, hosszas huzavona után, Ungváron kiadták Holnap is élünk című regényét, amit azonban hamarosan kivontak a forgalomból, s eltüntettek a könyvtárakból. Szeretettel és felelősséggel nevelte, támogatta az ungvári Forrás stúdió (1967-1971) fiataljait. 1971-ben eltanácsolták állásából. Ezután nélkülözések között, rákényszerített magányban élt. Egyre súlyosbodó rákja ellenére a magyarság őstörténetével foglalkozó munkát írt. 1977-ben Budapestre költözött, de három héttel áttelepülése után elhunyt. Kötetei: Vallani kell, Uzshorod, 1957; Tavaszi viharok, Uzshorod, 1959.; Lázas a Föld,  Uzshorod,  1962.; Veszennyaja burja, Moszkva, 1963.; Holnap is élünk Uzshorod, 1965.; Csillagfénynél, Uzsgorod, 1968.;

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–        Gobbi Hilda Kossuth-díjas színésznő (1913) drámai jellemszínész, sokszínű kifejező egyéniség volt, ő kezdeményezte az idős színészeket befogadó otthon létesítését.

–       Hess András budai műhelyében kinyomtatja az ún. Budai krónikát (1473)

–       Gábor Dénes mérnök (1900) a „holográfiai módszer felfedezéséért és a fejlesztéshez való hozzájárulásért” 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7b891-1571″][vc_column_text]KRISZTUSKÖZPONTÚNAK KELL LENNÜNK!

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom” (Jelenések 4:11)

A Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy Krisztus ott áll a hét gyülekezet közül az utolsónak az ajtajánál, és kopogtat, hogy engedjék be. Döbbenetes! Nem hiányzott azoknak az embereknek, akik odabent voltak? Íme, egy ijesztő gondolat: fel lehet építeni egy nagy intézményt, el lehet nevezni egyháznak, közben pedig Jézust kiszorítani tevékenységeiből és üzenetéből. Egy gyülekezet szolgálatát az méri le, hogyan bánik Krisztussal. Még ha hangsúlyozzuk is a Lélekkel betöltött életet, nevelhetünk olyan hívőket, akik lelkesedni tudnak ugyan, de életük központjában nem Krisztus áll. Le lehet redukálni a kereszténységet alapelvekre, melyek épp olyan hatékonyak működnek a szekuláris életben, mint az egyházban. János, a Jelenések szerzője látta a trónon ülő Krisztust. Azután nagy sokaság hangját hallotta, akik így énekeltek: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” (Jelenések 5:12). Ez egy meglehetősen vegyes tömeg volt: „…minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: »A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké«” (Jelenések 5:13). Londonban valaha két híres prédikátor volt. Egy hölgy elment meghallgatni az elsőt, Dr. Joseph Parkert. Az igehirdetés után ezt mondta: „Micsoda prédikátor!” Aztán elment meghallgatni a másikat is, Charles Spurgeont. Az ő igehirdetése után ezt mondta: „Micsoda Krisztus!” Szereted az Urat mindenek felett? Ha megtalálnál, és később exhumálnák testedet, az ő nevét találnák a szívedre írva?

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2b891-1571″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Bonifác püspök és vértanú

Angliában született 673 körül. Eredeti neve Winfried volt. Szent Benedek rendjébe lépett és nagy áldozattal vállalt missziós utakat, 719-ben a germánok megtérítésére indult. Szerzetestársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott a hit terjedéséért. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormányozta, számos egyházmegyét alapított és újított meg Bajorországban, Türingiában és a frankok földjén. Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térítette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én. Testét az általa alapított fuldai monostorban temették el.

bacskaplebania.hu

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]