2015.november 24., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Emma – a germán Erm-, Irm- kezdetű női nevek önállósult becézője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A leírt vagy kimondott szavaknak megvan a maguk utóélete, és senki nem parancsolhat nekik.”

Stephen King

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93329a-2577″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Egner Sándor (Rahó 1884. nov. 24. – ?, ?). Gimnáziumi tanár, törvényszéki tolmács. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Három évig egy athéni gimnázium német-olasz tanára volt. 1907-től a máramarosszigeti gimnázium tanított. 1912-13-ban a római egyetem ösztöndíjas hallgatója. Az első világháború idején tábori törvényszéki tolmács, 1919-ben tolmácsként részt vett a trianoni béketárgyalásokon is. A háború után a szegedi állami leánygimnázium, 1936-tól a budapesti Berzsenyi gimnázium tanára volt.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Latabár Kálmán színész születése (1902). A híres Latabár dinasztia sarja, mint táncoskomikus kezdte pályáját. A „kis Latyi” monoklija, méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, egyéni humora személyének nagy népszerűséget szerzett. Honthy Hannával együtt úgyszólván jelképeivé váltak az operettnek.

Jókai Anna, Kossuth-díjas író születése (1932). Elbeszélő módszere a klasszikus hagyományokat követi, figurái jellegzetes pesti értelmiségiek, kispolgárok, magányos asszonyok.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7329a-2577″][vc_column_text]LÉGY „PAP” A MUNKAHELYEDEN! (2)

„…választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok…” (1Péter 2:9)

Robert N. Bellah szociológus Habits of Heart [A szív szokásai] című könyvében az emberek háromféle munkához való hozzáállását írja le. Az első csoport a munkát csak foglalkozásnak tekinti, csupán pénzkereset lehetőségét látja benn, hogy fizetni tudja a számláit. Mint ahogy az autós matrica hirdeti: „Egy csomó hitelt kell törlesztenem, ezért járok dolgozni.” De ha a munkád csak annyit jelent számodra, amennyit kaphatsz érte, akkor nagy valószínűséggel neheztelni fogsz rá. A másik csoport a munkára karrierként tekint. Itt már nemcsak a pénz a motiváció, hanem az előrejutás, a tekintély növekedése is. Z azonban azt is jelenti, hogy ha valakinek nem alakul jól a karrierje, akkor úgy érzi, hogy önbecsülése forog kockán. A harmadik csoport a munkát hivatásnak tekinti. Ha logikusan gondolkodunk, akkor fel kell tételeznünk, hogy ha létezik hivatás, akkor kell lennie valakinek, aki erre hívott, igaz? Ez a valaki Isten. Ezért nem értelmetlen fáradság, hanem hivatás az a munka, ami áldássá lehet mások számára, és megvalósítja Isten céljait. Egy orvos vagy egy lelkész is beleeshet abba, hogy munkáját csupán jó bevételszerzési lehetőségnek, csak foglalkozásnak tekinti. Másik oldalról pedig egy utcaseprő tekintheti hivatásának, amit csinál: tisztábbá teszi a világot. Nem akarjuk leértékelni a szószékről igét hirdetők munkájának fontosságát, de fel akarjuk értékelni azokét, akik a negyvenórás munkahéten más feladatokban szolgálják Istent. A lényeg ez: ha j végzik munkájukat, mind ezt a dicséretet fogják hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Mát 25:23).

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2329a-2577″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Dung-Lac Szent András és társai vértanúk

A XVII. Században, Vietnámban papok, szerzetesek és világiak adták életüket hitükért. Voltak köztük misszionáriusok és bennszülöttek. Istenért készek voltak mindent odaadni. Így váltak a vietnámi egyház magvetőivé. Én is szeretnék valami szépet tenni Isten ügyéért.
A vietnamiak hagyományos vallása a buddhizmus, keverve a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel. A 16. sz. kezdetén léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére. A kereszténység, mint idegen vallás, fanatikus üldözéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek,  de sok történeti adat elveszett. Az első két apostoli vikariátus fölállítása 1659-ben történt.
Az a 117 szent, akiknek emléknapját november 24-én ünnepli a római kalendárium, 1625 és 1886 között szenvedett vértanúhalált Vietnam három királyságában: Tonkinban, Annamban és Kokinkínában. A 117 között 96 volt vietnami és 21 külföldi misszionárius. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt, egyikük hatgyermekes asszony. A hittérítő vértanúk közül 11 spanyol volt, 6 püspök és 5 pap, mindnyájan dominikánusok; 10 pedig francia, 2 püspök és 8 pap, a Külföldi Missziók Társulatából.  76 vértanút lefejeztek, 21-et megfojtottak, 6-ot élve megégettek, 5-öt megcsonkítottak, 9 pedig a börtönben halt meg az elszenvedett kínzások következtében. A legkorábbi vértanúk, akikről alapos dokumentáció áll rendelkezésre, Francisco Gil de Federich és Alonso Lenziana spanyol dominikánusok voltak, akik 1580 táján jöttek az országba. Gil kilenc éven keresztül gyümölcsöző apostolkodást irányított a börtönből, míg Lenziana, tizenhárom éven át állandó menekülésben, titokban hűségesen szolgálta a bennszülött hívőket. Az első indokínai bennszülött vértanú Vincent Liem lett.
A tizenkilencedik század első két évtizedében a kereszténység nagy előrehaladást tett, de ezt drámai módon szakította meg Minh-Mang (1820-40) és Tu Dúc (1847-83) annami császárok üldözése. 1832-től minden külföldi misszionárius ki volt tiltva az országból, a vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Sokan szenvedtek halált vagy borzalmas kegyetlenségeket. A spanyol dominikánus püspököt,  a 76 éves Inigo Delgadót ketrecbe zárták nyilvános kigúnyolás céljából, ahol az éhség és szomjúság ölte meg, mielőtt lefejezhették volna. A francia Joseph Marchand testéről vörösen izzó fogókkal tépték le a húst,  Jean-Charles Cornayt ketrecekben való tartás után darabokra vagdalták, fejét három napra közszemlére tették, majd a folyóba vetették.
Dung-Lac András, akinek nevét a római naptár mint a 117 vértanú reprezentánsáét említi, bennszülött vietnami egyházmegyés pap volt. Eredeti neve Dung An Trân. 1795 körül született pogány szülőktől az észak-vietnami Bac-Ninhben. Tizenkét éves korában költözött családja Hanoiba, hogy munkát találjanak. Ott találkozott egy katekistával, tőle kapott szállást és élelmet, majd keresztény tanítást három éven keresztül; Vinh-Triben keresztelték meg, ekkor kapta az András nevet. Megtanulta a kínai és a latin nyelvet, majd ő is katekista lett. Alkalmasnak találták a teológiai tanulmányokra, és 1823. március 15-én pappá szentelték. Plébános lett Ke-Dâmban, ahol fáradhatatlanul prédikált. Sokat böjtölt, szigorú életet élt, példájára sokan megkeresztelkedtek. 1835-ben, Minh Mang, a „vietnami Nero” alatt bebörtönözték,  de gyülekezete pénzzel kiváltotta a fogságból. Elváltoztatott néven (Dung helyett Lac) rejtőzködött az üldözés elől, de 1839. november 10-én ismét letartóztatták, együtt Peter Thivel, egy másik vietnami pappal, akit gyónás céljából keresett föl. Másodszor is sikerült mindkettőjüket pénzzel kiváltani. Azonban hamarosan újból börtönbe kerültek. Mindkettőjüket Hanoiba vitték és borzalmasan megkínozták. 1839. december 21-én fejezték le a két papot. Andrást már 1900. május 27-én boldoggá avatták.
Részlet Le-BaoTinh Pál leveléből, amelyet a börtönből intézett a papnövendékekhez 1843-ban: „Mindeme gyötrelmek közepette, amelyek másokat rémíteni szoktak, Isten kegyelméből öröm és vidámság tölt el, mert nem egyedül vagyok, hanem Krisztussal. Mesterünk maga viseli a kereszt teljes súlyát, reám csupán a legkisebb és utolsó részét helyezi. Nem puszta szemlélője küzdelmemnek, hanem ő vívja a harcot. Ő a győztes.”
A későbbi vértanúk közül a leghíresebb Théophane Venard, aki 1852-ben lett pap, és 1854-ben, súlyos üldözések idején ment ki Tonkinba. 1856-ban kiűzték Nam-Dinh-ből, mire Hanoiba ment, de hamarosan ott is bujkálnia kellett. Végül elfogták, bambuszketrecbe zárták, majd 1851-ben lefejezték hitéért. Levelei és életpéldája inspirálták Lisieux-i Szent Terézt, hogy jelentkezzék a hanoi Kármelbe, bár betegsége meggátolta, hogy tényleg oda kerüljön.
A keresztényeket megjelölték arcukon a ta dao (hamis vallás) szavakkal; a férjeket elszakították feleségüktől, a gyermekeket szüleiktől; a keresztény falvakat lerombolták, a keresztények tulajdonát szétosztották. Agnes Thanh Thi Le, 6 gyermek anyja, azért szenvedett vértanúhalált, mert leveleket vitt ki a hitvallóktól a börtönből.
1862-ben egy Franciaország és Amman közötti szerződés garantálta a vallásszabadságot. Ezzel kezdtek megszűnni az üldözések, amelyek számos vonása a régi római keresztényüldözéseket idézi.
A 117 vértanú boldoggá avatása négy csoportban történt: XIII. Leó által 1900. május 27-én,  X. Piusz által 1906. május 20-án és 1909. május 2-án, végül XII. Piusz által 1951. április 29-én. Szenttéavatásukat II. János Pál végezte 1988. június 19-én Rómában.
A szentté avatáson nem volt jelen delegáció a kommunista Vietnamból. Azonban nyolcezer vietnami emigráns vett részt rajta, képviselve katolikus honfitársaikat, akik nem hagyhatták el az országot. Ezenkívül ott voltak a zarándokok Spanyolországból, Franciaországból és a Fülöp-szigetekről, amely országok 300 éven keresztül misszionálták Vietnamot.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]