2015. november 4., szerda

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Károly 1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Viszonzatlan szerelem éppúgy nincs, mint ahogy nincs gyökértelen növény. Azok a látszólag egyoldalú boldogtalan szerelmek, amelyeket az életből és a világirodalom remekeiből ismerünk, a remény kifogyhatatlan erőtartalékaiból táplálkoznak.”

Nagy Endre

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93dee4-2043″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bémer László, bezdédi és kisbákai (Kisbáka, 1784. április 8. – Ungvár, 1862. november 4.). Római katolikus püspök. Diákéveinek nagy részét Ungváron töltötte. Előbb egri kanonok, a hétszemélyes tábla ülnöke, 1843-ban nagyváradi püspök. A szabadságharc idején Kossuth oldalára állt, részt vett az 1849-es országgyűlés néhány ülésén, körlevélben tudatta a függetlenségi nyilatkozatot, és a szószékről buzdította híveit a szabadságharcban való részvételre. Emiatt 1849. december 24-én elfogták, Pestre szállították az Újépületbe. 1850. február 9-én lemondott püspökségéről. A haditörvényszék március elején felségsértés miatt akasztásra, majd kegyelem útján húszévi várfogságra ítélte. A király elengedte a fogságot azzal a feltétellel, ha valamelyik ausztriai kolostorba vonul. 1850-ben Maria Enzersdorfba ment, majd öt év múlva engedélyt kapott, hogy visszatérjen hazájába. Ettől kezdve Pesten, Sátoraljaújhelyen, Perlenyiken tartózkodott. 1862-ben Ungvárra költözött unokahúgához, báró Reviczky Amáliához, aki őt haláláig gondozta. A nagyváradi székesegyházban temették el. 1911-ben azt a házat (Szobránc utca 27.), amelyben meghalt, Ungváron emléktáblával jelölte meg a Laudon család. A táblát később lemeszelték, csak 1991-ben állították ismét helyre.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Könnyezni kezdett Máriapócs egykori fatemplomában lévő Mária-ikon (1696).

Lóczi Lajos (1849) földrajztudós, elsősorban Belső-Ázsiában és Nyugat-Kínában végzett geomorfológiai kutatásaival szerzett magának világhírnevet. A Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója volt.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7dee4-2043″][vc_column_text]ÉLJ ISTENÉRT AZ UTOLSÓ LEHELETEDIG!

„Megelégítem hosszú élettel!” (Zsoltárok 91:16)

Amikor megkérdezték tőle, hogyan tudott méltósággal megöregedni, Alexandra Dumas így válaszolt: „Úgy, hogy minden időmet erre fordítottam.” Ha már elmúltál ötven, akkor korodat ne a naptárral mérd, hanem lelki növekedéssel! Mit szólnál hozzá, ha ilyen szavakat vésnének a sírodra? „Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennek járt, és egyszer csal eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1Mózes 5:23-24). Képzeld el ezt: Énók elmegy sétálni Istennel, és amikor elérnek egy bizonyos helyre, Isten így szól: „az én házam közelebb van ide, mint a tiéd, gyere velem!” Egy mélyen gyökerező öreg tölgyhöz hasonlóan az érett keresztyén is sok vihart átvészelt élete során. De a megszerzett bölcsességet ne vidd magaddal a sírba, oszd meg azokkal, akik meghallgatnak! Akik bölcsek, azok figyelni fognak, mert felismerik, hogy ostobaság kétszer fizetni az árat ugyanazért az információért. A nyugdíjaskor nem tespedést jelent – hanem lehetőséget új dolgokra összpontosítani. Victor Hugo jegyezte meg: „A negyvenéves öreg a fiataloknak, az ötvenéves fiatal az öregeknek.” Istennél nem az életkor számít, hanem az, hogy elérhető vagy-e számára, tud-e használni. A Bibliában ezt olvassuk: „Volt ott egy prófétanő is, Anna… Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt [Máriához és Józsefhez, akik a gyermek Jézussal voltak], hálát adott az Istennek, és beszélt róla [Jézusról] mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (Lukács 2:36-38). A világ tiszteli a volt elnököket és a nyugdíjas tábornokokat, de a volt keresztyéneket nem. Egy nagy tiszteletnek örvendő színész mondta: „Ahogy öregszünk, meg kell tanulnunk fegyelmezni magunkat arra, hogy folytassuk a növekedést, tágítsuk látókörünket, tanuljunk, őrizzük meg elménk nyitottságát, ne hagyjuk eltunyulni.” Élj tehát te is utolsó leheletedig Istenért!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2dee4-2043″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Borromeo Szent Károly püspök

Károly a tridenti zsinat megújulásának munkálója volt egyházmegyéjében. Tüzes lélekkel szolgálta Istent, élte és hirdette az Ő szeretetét. Példája nyomán merjünk mi is bátran tanúságot tenni Isten szeretetéről, hogy megerősödjön Egyházunk, és sokan hallhassák Isten Igéjének hirdetését.
Neves grófi családból született 1538-ban. 22 éves korában nagybátyja, IV. Pius pápa Rómába hívta, és nagy műveltsége és mély vallásossága miatt bíboros államtitkárává és a milánói érsekség adminisztrátorává tette. 1563-ban pappá szentelték, 1565-ben pedig elfoglalta a milánói érseki széket. Bölcs szervezőerő, égő apostoli buzgóság jellemezte. Az 1567. évi pestis idején, amikor a város vezetői valamennyien elmenekültek Milánóból, ő hősies önfeláldozással állt helyt a vész sújtotta városban, és ápolta a betegeket. Minden vagyonát az ínséget szenvedőkre költötte, és ahol orvossággal már nem tudott segíteni, vigaszt öntött a lelkekbe. Papjainak gondját viselte. Hatalmas egyházmegyéjét háromszor látogatta végig. A kolostorokban és a szerzetesrendekben szerető szigorral szüntette meg a visszaéléseket. Bár az egyházi és világi vezetők barátságukkal tüntették ki, megőrizte alázatát, a szegények szerető atyja maradt. Előkelő kapcsolatait sohasem használta fel családi vagy baráti érdekek előmozdítására, csupán a lelkek és Isten Országának előmenetelére. Sokat tett a tridenti zsinat szerencsés befejezéséért, és ő volt az első, aki a zsinati határozatokat végre is hajtotta.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]