2016. február 16., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Julianna – latin eredetű; Jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

Lilla – a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.

[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!”

Müller Péter

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-938681-3787″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

A nagykőrösi hiedelem szerint: „Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt”, vagy „Julianna megrázta a dunnáját” – ugyanis a megfigyelések szerint e napon gyakran havazik (Barna 1978: 452.) Ha hó esik, a Drávaszögben azt mondogatják: „Bolondoznak a Julisok” (Lábadi 1988a: 295).

A Dorottya-napi időjárásjóslás ellentétes változatát jegyezték le az Ipoly menti falvakból:

Ha Dorottya locsog,

Akkor Julianna kopog.

(Csáky 1987: 83.)

Általában azonban Julianna-naptól az idő melegebbre fordulását várják.

Magyar Néprajz VII.

 

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Leskó József (Ungvár, 1871. febr. – ??) Róm. kat. lelkész. Iskoláit Ungváron végezte. 1890-ben az egri érseki papnevelő intézetbe került. A hittudományi tanfolyam elvégzése után 1894-ben szentelték pappá. Borsodharsányban, Sajóvárkonyban majd Sajóárokszálláson volt pap. Belső munkatársa volt az Ungvári Közlönynek. Cikkei az Ungvári Közlönyben, az Egri Egyházmegyei Közlönyben, a Keletben, az Ungban, az Egri Irodalmi közlönyben és a Magyar Néplapban jelentek meg.

Több tanulmányt írt Szaicz Leóról, a katolikus újságírás úttörőjéről, Dayka Gáborról.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Az 1370. évi eredetiből lemásolják az első teljesen magyar nyelvű könyvet, a Jókai-kódexet (1450)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-78681-3787″][vc_column_text]HOGYAN VIHETÜNK VÉGHEZ NAGY DOLGOKAT? (5)

„A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották.” (Nehémiás 4:11)

Tudod hogyan építették Nehémiás és emberei Jeruzsálem várfalát? Úgy, hogy az egyik kezükben a vakolókanál volt, a másikban fegyver. Miért fontos ez? Mert bár Isten odaadja nekünk a tervet, elképzelhető, hogy nekünk kell megküzdenünk a megvalósításért. Nem mindenki szeretné, hogy sikert érj el. Sőt, lesznek, akik mindent megtesznek majd, hogy megakadályozzák. Ilyenkor kell folyamatosan emlékeztetned magad arra, hogy a tervet Istentől kaptad, hogy ő a te oldaladon áll, és hogy ha kitartasz, győzni fogsz. Ezt Isten garantálja! Hallgasd csak, mit mondtak Nehémiásról ellenségei: „A pogány népek között az a hír járja… hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet…” (Nehémiás 6:6-7). Nehémiásnak túl kellett tennie magát a fenyegetéseken és a megfélemlítésen. Ezt írta válaszul: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.” (Nehémiás 6:3). Minden perc, amit arra fordítasz, hogy bírálóiddal foglalkozz, ellopja az időt Istentől kapott feladatodtól. Ne süllyedj le az ő szintjükre! Nem az számít, hogy ellenségeid mit mondanak, hanem az, hogy te mit mondasz magadnak, amikor ők már elmondták mondandójukat. Nehémiás így válaszolt nekik: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben” (Nehémiás 2:20). Ez a győztes hozzáállás.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-28681-3787″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Julianna

Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).

Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.

Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]