2016. június 17., péntek

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Laura – latin eredetű; jelentése: babérfa, babérkoszorú.

Alida – német eredetű; jelentése: nemes.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt.”

Paulo Coelho

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93caff-0758″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Farkas Sándor (Keselymező, Máramaros megye, 1888. június 25. – Budapest, 1970. június 17.) Operaénekes. Tanulmányait a budapesti zeneakadémián kezdte, majd Milánóban tanult Mario Sanmarconál és Eduardo Cartinál. Pályáját az Operaház ösztöndíjasaként kezdte. 1912-ben a Kolozsvári Nemzeti Színháznál. 1917-ben debütált a budapesti Operaházban, melynek 1948-ban örökös tagja lett.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Sütő András erdélyi író 1927-ben született, számos kitüntetés birtokosa, több irodalmi lap szerkesztője volt. Regényei és színdarabjai osztatlan sikert arattak a világ magyarlakta térségeiben (Anyám könnyű álmot ígér, Ádvent a Hargitán stb.)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7caff-0758″][vc_column_text]MEG LEHET SZAKÍTANI A KÖRT (4)

„Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (János 9:7)

Néha Jézus parancsszóval gyógyította a betegeket, máskor rájuk tette a kezét. Ennek a vak embernek a gyógyulása azonban nem egy pillanat alatt történt, hanem egy folyamat eredménye volt. Jézus „így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában« – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (János 9:7). Kérdés: Milyen messze volt Siloám-tava? Egy vak ember számára minden út hosszú. Képzeld el ezt az embert, sárral a szemén, amint megpróbál eljutni a Siloám-tavához. Van ebben egy fontos tanulság. Néha még ha Isten meg is érint bennünket, hordoznunk kell a magunk „sarát”, amíg eljutunk a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz. Egy másik gondolat: bárki is beszélt ennek az embernek Jézusról, és hozta őt Jézushoz, annak vele kellett mennie, amíg visszanyerte látását, és már egyedül is tudott közlekedni. Nem teheted meg, hogy valakinek, aki valamilyen problémával küszködik, azt mondod: „Már beszéltem neked Jézusról, még a gyülekezetbe is elhoztalak, és te még mindig a sötétben botorkálsz és ugyanazokkal a gondokkal birkózol, úgyhogy én feladom.” Isten soha senkiről nem mond le, nekünk sem szabad lemondanunk róluk. Ha valaki folyamatosan egy régi szokással küszködik, vannak keresztyének, akik azt mondják rá, hogy bizonyára nincs is megváltva. Kérdem én: te milyen gyakran adod meg magad a neheztelésnek, büszkeségnek, testi végynak, kapzsiságnak, pletykának és hasonlóknak? A lista végtelen, Isten mégsem mond le rólad. Néha az embereknek el kell „gyalogolniuk” a gyógyulásig, míg szabadulásuk teljes nem lesz. Közben pedig végig szeretned kell őket, hinned kell bennük, imádkoznod kell értük, és együtt kell működnöd velük.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]