2016. március 24., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Gábor – héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

Karina – 1. olasz eredetű; jelentése: csinos nő.

2. a Katalin svéd formájának továbbképzése.
3. a Katalin dán formájából.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]“Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.”

John Lennon

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93855f-03b4″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. március 24. – Bp., 1978. márc. 22.) Művelődéspolitikus, vallás-és közoktatásügyi miniszter, néprajztudós, az MTA tagja, Baumgarten-díjas (1937, 1942), Állami-díjas. Tanulmányozta a ruszin-magyar kapcsolatokat a népköltészetben. Közreadta Fedics Mihály kárpátaljai hagyományokat is megőrző meséit.

1941-ben a Kárpátaljai Tudományos Társaság művészeti és néprajzi szakosztályának tagja, 1971-ben néhány hónapig az Ungvári Állami Egyetem magyar tanszékének vendégtanára.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          Bél Mátyás (1684), korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészi és történeti kutató munkássága, valamint a magyar földrajztudomány megalapozása, néprajzi és teológiai elméleti tevékenysége.

–          Pollack Mihály tervei alapján megkezdődik a régi Vígadó építése (1829).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7855f-03b4″][vc_column_text]TANULJ MEG AZ ÚRRA VÁRNI!

„… akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31)

Ézsaiás próféta azt mondja, hogy „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31). A sas, ha a földön van, könnyű prédája a ragadozóknak, például a kígyóknak vagy a farkasoknak. A jó öreg anyaföldön a sas nem tud változtatni a körülményeken. Mit tesz tehát? Föléjük emelkedik! A levegőből minden egészen más. Ahogy a sas a magasba emelkedik, megváltozik a viselkedése is – ez rád is igaz. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”, más fordításban ez így hangzik: „akik az Úrra várnak…” Nézzük meg két példán, hogy mit jelent az Úrra várni. 1) Ahogy a kiterjesztett szárnyú sas várja, hogy a meleg légáramlat felfelé vigye, így kell neked is Isten jelenlétében maradnod, és szívedet rá hangolnod. Vannak feladataid és kötelezettségeid? Igen, de egyik sem olyan fontos, mint ez. Miért? Mert tudod, hogy úgysem lesz erőd elvégezni őket, amíg Isten jelenlétében fel nem frissülsz, és fel nem töltődsz. 2) Úgy kell várnod Istenre, mint egy előkelő étterem figyelmes pincére, akinek egyetlen célja, hogy a vendégek kedvében járjon. Így kell figyelned Isten hangjára, így kell engedelmeskedned akaratának. Kiszipolyozták az élet gondjai? A tévénézés talán szórakoztat egy darabig, de nem fogja visszaadni, amit az élet elvett tőled. Erre csak Isten képes, tehát tanulj meg várni az Úrra!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2855f-03b4″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Nagyböjt – Nagycsütörtök – Az Oltáriszentség alapítása

Az a húsvéti lakoma – a Pászka, – melyet Jézus is megünnepelt tanítványaival a szabadulás feletti örömben telt. Szentmisénken ezt az örömöt idézik fel a liturgia fehér színe, a virág, az orgonaszó, a felcsendülő Dicsőség, melyet a csengők hangja kísér.
Egyben megjelennek a fájdalom jelei is. Megrázó ellentétek feszülnek. Jézust azon az éjjelen fogják el, amikor szeretetének legnagyobb jelét adja. Elnémulnak a harangok, a csengők, nem szólal meg az orgona sem a feltámadásig. Mint a leölésre szánt bárány – így némulunk el mi is. Jézus elbúcsúzik barátaitól, feltárja előttük a szenvedés és a szeretet összefüggésének titkát. Megígéri a vigasztaló Szentlelket, aki Egyházzá alakítja a tanítványokat és minket is megtanít mindenre.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]