2017. április 20., csütörtök
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Tivadar – görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Valami volt.
Mint mikor megakad az óra
s tovább ketyeg,
egy szomorú angyal szivárványra mosolyog
és újra pityereg.”
Dsida Jenő
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9395bd-6d9e”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Osvát Erzsébet (Beregszász, 1913. március 21. – 1991. április 20.). Költő, ifjúsági író. Sándor László kritikus és műfordító felesége. 1929-33-ban elvégezte a pozsonyi tanítóképzőt. 1934-38 között Csetfalván, Beregújfaluban és Bótrágyon volt elemi iskolai tanítónő. Az 50-es években kezdett verselni, írásai rendszeresen megjelentek a Kárpáti Igaz Szó hasábjain. 1962-ben Budapestre költözött, s a magyar ifjúsági irodalom egyik jelese lett. A Kisdobos és a Dörmögő Dömötör munkatársa volt. Meséket, verseket, leporellókat írt 6-10 éves gyerekeknek. A szellő szállást keres című meséjéből tévéfilm készült, művei elhangzottak a Magyar Rádió műsoraiban.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Ezen a napon született 1742-ben Tessedik Sámuel mezőgazdasági író, pedagógus, lelkész.
– Szeleczky Zita (1915) színész, 1945-ben elhagyta az országot. Dél-Amerikában, majd az USA-ban élt. Bájos megjelenése révén az egyik legünnepeltebb sztár volt.
– Megnyílt a budai Várhegy alatti alagút (1857)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-795bd-6d9e”][vc_column_text]HA TE NEM MONDOD EL, KI FOGJA?
„Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket.” (2Királyok 7:9)
A szír hadsereg körülzárta Samária városát, semmi sem juthatott se be, se ki. Kétségbeejtő helyzet volt. Végül az ostromzár alá vett lakosságot már az éhhalál fenyegette. Néha leprás, akinek e betegség miatt a városfalon kívül kellett élnie, úgy döntött, hogy bemennek a szír táborba, hátha megszánja őket valaki, és kapnak ennivalót és vizet. De amikor odaértek, felfedezték, hogy egy angyali hadsereg megriasztotta a szíreket, és azok elmenekültek, hátrahagyva mindent: élelmet, vizet, ruházatot és kincseket. Ez a négy ember alig hitt a szerencséjének! Ettek, ittak, régi rongyaik helyett szép új ruhákba öltöztek, kincset gyűjtöttek, és elrejtették olyan helyre, ahol később megtalálhatják. Aztán eszükbe jutott, hogy Samáriában a saját népük éhezik, szomjazik, szükségben van, beteg és haldoklik. Most válaszút előtt álltak: megtartsák-e ezt mind maguknak, vagy megosszák azokkal, akiknek éppolyan nagy szükségük van rá, mint nekik? Aztán így szóltak egymáshoz: „Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában!” Ma találkozni fogsz valakivel, aki lelkileg éhes, és Jézusra van szüksége. Mit teszel tehát? Ha te nem beszélsz neki róla, akkor ki fog? Ha te nem mondod el neki a jó hírt, akkor talán meghal lelkileg. Azt mondod, félsz? Isten négy kitaszítottat használt arra, hogy a szabadítás jó hírét megvigyék. Ha hagyod, m téged is használni fog.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]