2017. december 4., hétfő

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Barbara – görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.

Borbála – a Barbara magyaros módosulata.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A Mikulást szerettem, mert olyan nagy barátja az igaznak, a rossz gyermeket sem engedi mindjárt elvinni, hanem ad neki egy évet a javulásra, csodásan fehér szakállával és hajával pedig olyan roppant szentül néz ki.”

Asbóth János

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93eedc-9150″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM: BORBÁLA NAPJA

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Borbála-napkor nem szabad fonni. A Mura-vidéken azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának.

Nem szabad varrni, akárcsak Lucakor, mert bevarrnák a tyúkok fenekét. Borbála-napkor is jártak kotyolni a fiúk. Mondókájuk végeztével leguggoltak a következő felkiáltással: „Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!” A Zala megyei Beleznahegyről való az alábbi kotyolóvers, melynek szövegében keverednek a lucázó, a farsangköszöntő és a regölés szövegtöredékei:

Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét. Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató, ha mégis odatévedne, seprűvel verik ki. A boszorkányok rontása miatt tilos ezen a napon ruhadarabot kinthagyni. Az ajándékozás, kölcsönzés is elvinné a szerencsét a háztól.

Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol. Ugyancsak e napon is szoktak gyümölcságat vízbe tenni, hogy karácsonyra kizöldülve a leány férjhezmenetelére jósoljon. A Középső-Ipoly mentén, Paláston gyümölcságat tettek vízbe, ha karácsonyra kivirágzott, a leány közeli férjhezmenetelére jósolt. Doroszlón ugyan virágoztattak borbálaágat, de nem kötötték hozzá a férjhezmenetelre való jóslást. Ha karácsonyig kihajtott, a következő év jó termésére jósolt.

Magyar Néprajz VII.

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Ezen a napon született 1952-ben ifj. Béres József kémikus, id. Béres József a világhírű Béres-csepp feltalálójának fia, és munkássága folytatója. 

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7eedc-9150″][vc_column_text]AZ ALÁZAT ERÉNYE (1)

„Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.” (Példabeszédek 22:4)

Benjamin Franklin huszonkét évesen Philadelphiában élt, miután megszökött elnyomó mesterétől, aki mellett tanonc volt. Ahogy mondani szokták: kereste önmagát. Egy kérés égett a szívében: „Mik a legfontosabb dolgok az életemben?” Erre válaszul megnevezett tizenkét „erényt” – olyan értékeket, melyek szerint kormányozta életét. Ezek a következők voltak: józanság, csend, rend, eltökéltség, egyszerűség, szorgalom, őszinteség, igazságosság, mértékletesség, tisztaság, nyugalom és erkölcsösség. Franklin elvitte ezt a listát egy idős barátjához, és megkérdezte a véleményét. A barátja a listát elolvasva ezt mondta: „Benjamin, a legfontosabbat elfelejtetted.” Franklin meglepetten kérdezte, hogy vajon mit? Az idős ember így válaszolt: „Az alázatot.” Franklin azonnal hozzáírta ezt is a listához. Életét tizenhárom hetes időszakokba szervezte, minden héten egy bizonyos erényre összpontosítva. Hetvennyolc éves korában elkezdett visszatekinteni életére, és azokra a tulajdonságokra, melyek köré építette azt. Bár úgy érezte, hogy a legtöbbjük elérésében elég jól teljesített, íme, mit mondott az alázatról: „Nem dicsekedhetek sok sikerrel ennek az erénynek az elsajátítása tekintetében, de elég jól tudom mutatni.” A Biblia azt mondja: „Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.” Az alázat érdekes erény: látszania kell rajtad, de nem szabad tudnod róla! Jonathan Edwards mondta: „Senki sem olya elérhetetlen az ördög számára, mint az alázatos ember.” Ha van a világon valami, amire az éned egyáltalán nem kívánkozik és nem is törekszik, az alázat az. Pedig a valódi és tartós siker ezen múlik.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2eedc-9150″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Damaszkuszi Szent János áldozópap, egyháztanító – Szent Borbála

Adventi utunkon szilárd alapot keresve akarunk haladni, Ez a szikla alap Jézus, vele akarunk találkozni, amikor születésének ünnepére készülünk. Damaszkuszi szent János a himnusz költészetben, amikor a korábbi nagy teológusok írásait rendszerezte, irodalmi tevékenységében ezt a sziklaalapot mutatta fel kortársainak, és rajtuk keresztül nekünk.  JÁNOS keresztény állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban 650 körül. Filozófusnak tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be. Tanulmányai befejeztével valószínüleg apja hivatalát foglalta el. 726-ban a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét. Ezzel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött. János vitairatokat szerkesztett a képek tiszteletének védelmében. Lemondva világi életéről, vagyonáról, előkelő állásáról, a jeruzsálem melletti Szent Szábbász kolostorban szerzetes, majd pap lett. Prédikációival és írásaival ő lett a keleti egyház utolsó nagy egyházdoktora. Sok könyve elsősörban a képrombolók elleni vitairat volt. Alázatossága példaszerű volt, erre sok próbatételben adta bizonyságát, de az is mutatja, hogy írásaiban magáról, dicsőségéről semmit sem írt. Haláláról sem tudunk semmit, valószínüleg Jeruzsálemben halt meg 749. december 4-én. A képrombolók 754-ben „kiközösítéssel” itélték el, és csak 787-ben a Niceai egyetemes zsinat ismerte el érdemeit. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette. Példája:  dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeljed a magad dicsőségét!

BORBÁLA a magyar középkor egyik legismertebb szentje és vértanúja, aki Nikodémiában élt az i.sz. 4. században. Előkelő pogány úrnak, Dioscurosnak volt a lánya. Legendáját az Érdy-kódex rögzítette. E szerint Dioscuros nagyon féltette szép és okos leányát a keresztény vallástól, ezért egy félreeső, magányos toronyba záratta. Borbála azonban fogságában hírt kapott Origenes alexandriai bölcsről, és írt neki, kérve, hogy ismertesse meg Krisztus tanításával. Origenes elküldte hozzá Bálint nevű papját, aki titokban megkeresztelte. Apja, hogy kedvébe járjon leányának, fürdőházat építtetett neki. Borbála azonban az ott álló bálvány szobrát összetörte, és a falba még egy harmadik ablakot is vágott, hogy az a Szentháromságra emlékeztesse. Dioscuros erre féktelen haragra gerjedt, és meg akarta ölni a lányát, aki a pusztába menekült előle, de két pásztor visszahurcolta. Erre a pogány férfi apához méltatlan kegyetlenséggel megkínoztatta Borbálát, majd elküldte a császárhoz, hogy ítélje halálra. Maximianus felszólította a szüzet, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, s mikor azt megtagadta, újra megkínoztatta, majd börtönbe vettette. A fogságban Jézus megjelent a szenvedőnek mennyei vőlegényként, vigasztalta, erősítette. Erre a lány testéről eltűntek a kínzások nyomai. Másnap a császár ezt a pogány istenek segítségének tulajdonította, s amikor feltevése ellen Borbála tiltakozott, égő fáklyát dobott az arcába, majd meztelenül kergette végig a város utcáin. Imádságára Isten angyala ruhával borította be az ártatlan szűz testét. Maximianus dühe emiatt csak fokozódott, halálra ítélte, és a kivégzést a lány apjára bízta, aki lefejezte. Hazatértében azonban a „mennyből tűz szálla reá és megemészté őtet.”  A legenda alapján Borbála a jó halál, a bányászok, a tüzérség, várak, erődök védőszentje, akit pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak megörökíteni.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]