2017. február 20., hétfő

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Aladár – 1. török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;

2. germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;

3. iráni eredetű; jelentése: elöljáró.

Álmos – 1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba.”

Krúdy Gyula

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939a95-06bb”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Munkácsy Mihály, 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Svájc, 1900. május 1.). Festőművész. Ősei a Lieb nevet viselték, Bajorországban éltek. Volt közöttük festő és szobrász is. Az ősök egyikét 1708-ban a sóvári cs. kir. sóhivatalhoz nevezték ki írnoknak, aki később mint sótiszt Bártfára költözött. Az ő fia volt Lieb György János József, a művész nagyapja. Apja, Lieb Mihály Leó Munkácsra került sótisztnek. Anyja Reök Cecília volt.

Édesapjuk, aki a Munkácsi nevet is kezdte már használni, 1848-ban Miskolcra költözött. Szülei halála miatt 1850-ben Mihály Békéscsabára került. Anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd vette pártfogásába. Ő azonban a szabadságharcban való részvétele miatt bujdosni kényszerült, s Mihályt asztalosinasnak adta. 1858-tól Nagykárolyban lett asztalossegéd, de később betegsége miatt nagybátyjához költözött Gyulára. Szamossy Elek festőművész figyelt fel tehetségére. Támogatásával és ajánlásával Pestre költözött, ahol Harsányi Pál, a képzőművészeti társulás igazgatója felkarolta.  Festőbarátai segítségével  1865-től Bécsben, 1866-ban Münchenben tanult. Innen vett részt a magyar oktatásügyi minisztérium által hirdetett pályázaton, amelynek elnyerte a nagydíját, így 1867-ben Párizsba, 1868-ban Düsseldorfba utazhatott. Itt először tájképeket festett, de tanárai arra biztatták, hogy inkább zsánerképekkel foglalkozzon.  Így keletkezett Düsseldorfban  az Ásító inas (1868) és a Siralomház, amely elnyerte az 1870-es párizsi világkiállítás nagydíját, alkotóját pedig világhírű művésszé tette. A Tépéscsinálók című képét már megrendelésre festette 1871-ben. 1872-ben  Párizsban telepedett le. Itt először kisebb képeket festett (A Konyhapolitikusok, A Köpülőnő, Az iszákos szabó), majd megfestette az Éjjeli csavargókat (1873). Házasságot kötött de Marches báró özvegyével. A családi élet örömét Műteremben c. képén örökítette meg. 1877-ben készült a Milton, 1882-ben pedig nagyszabású vallásos témájú képe a KrisztusPilátus előtt, amelyhez hasonlót  –  műítészek véleménye szerint – Rembrant óta nem festettek. 1880. november 4-én Munkács város képviselőtestülete Munkács díszpolgárává választotta, a király pedig 1880. december 11-én  Gödöllőn kelt oklevelében a művészet terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül Munkácsy előnévvel s magyar nemességgel  tüntette ki. 1882. március 2-án Munkácsy Mihály neves írók és művészek társaságában felkereste szülővárosát. Kíséretéhez tartozott Jókai Mór, Pulszki Ferenc, Teleki Sándor, Vadnay Károly, György Aladár, Telepi Károly, Keleti Gusztáv. A városháza nagytermében ünnepélyes keretek között adták át a művésznek a város által felajánlott babérkoszorút.

1886-ban festette Mozart utolsó percei c. festményét, amikor egy amerikai műgyűjtő ötvenezer dollárt adott. Nagyszabású vállalkozása volt a bécsi császári múzeum mennyezetképe és a bp-i országház számára festett  Honfoglalás. 1891 nyarán Lehoczky Tivadar értékes adatokat és rajzokat küldött Párizsba a szolyvai ősmagyar sírban lelt lovas vitéz felszereléséről, amit Munkácsy felhasznált Honfoglalás c. festményéhez.  Közel negyedszázados párizsi tartózkodás után a festő 1896-ban azt tervezte, hogy hazatelepül, ebben azonban súlyos betegsége megakadályozta. 1897-től a németországi Godesbergben, majd Endenichben gyógykezelték.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Munkácsy Mihály, a festőóriás ezen a napon született 1844-ben Lieb Mihály néven Munkácson. Nemzeti művészetünk korszakos jelentőségű mestere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja. Alkotásai a világ legrangosabb gyűjteményeiben öregbítik a művész és Magyarország hírnevét.

Forrás:Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79a95-06bb”][vc_column_text]A JÓSÁG EREJE (2)

„A szeretet türelmes, jóságos…” (1Korinthus 13:4)

Az igazán nagyszerű emberek megértik a jóság erejét- Egyszer, miközben Abraham Lincoln vacsorát adott a Fehér Házban, az egyik vendég megfújta a kávéját, kiöntötte a csészealjba, és onnan itta meg. Elképzelheted, hogy a közelében ülő kifinomult hölgyek és úriemberek hogy elszörnyedtek, és a teremben kínos csend lett. Akkor Lincoln fogta a kávéját, kiöntötte a csészealjba, és az est hátralévő részében onnan kortyolgatta. Tudod, mi történt? A teremben mindenki követte a példáját! Egyetlen gesztus megmentette a Fehér Ház vendégét a hihetetlenül kellemetlen helyzetből. Amerika egyik legnagyobb elnökének ez az egyszerű, de figyelmes gesztusa emlékeztet minket arra, mennyire értékes dolog példát adni a jóságra. Valószínűleg sohasem hallottál még Stephen Grelletről, egy francia születésű kvékerről, aki 1855-ben halt meg. Ő ma is ismeretlen lenne a világ számára, ha nem hagyta volna hátra halhatatlan sorait, amiről valószínűleg örökké emlékezni fognak rá: „Csak egyszer élek ezen a világon. Ezért, ha bármi jót tehetek, vagy ha kedves lehetek egy embertársamhoz, azt tegyem meg most! Ne halogassam, ne mulasszam el, mert többé nem megyek végig ugyanezen az úton!” Minden napban van valami közös: mindegyik lehetőséget kínál arra, hogy jóságosan bánj valakivel, és ha ezt kihagyod, az elmulasztott lehetőségeket bánni fogod. C. R. Gibson költő írta: „Sírtam már éjszaka a rövidlátás miatt, ami vakká tett valakinek a nehéz helyzetére. De soha nem éreztem még a bánkódás fájdalmát azért, hogy valakivel túlságosan kedves voltam.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]