2017. május 4., csütörtök

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Mónika – 1. görög eredetű; jelentése: magányos, egyedül élő;
2. latin eredetű; jelentése: intő, figyelmeztető, tanító;
3. karthágói-pun eredetű; jelentése: istennő.

Flórián – latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Meghalni egyedül kell. Az állatok ezt jobban tudják. Ebben a tekintetben tapintatosabbak az embereknél.”

Leonyid Leonov

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93e0a1-81fa”][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

Flórián napja

Flórián a tűzoltók és tűzzel dolgozók védőszentje volt. Flóriánnal kapcsolatos néphagyományról csak elszórt adatok vannak. Sok helyen ilyenkor nem raktak tüzet.

Szegeden a sörfőzők, fazekasok, tűzoltók, kéményseprők patrónusa volt. Szegeden a sör tréfás neve flóriánvíz volt. Század eleji göcseji leírás szerint néhol ősi módon tüzet gyújtottak ezen a napon: napfelkelte előtt élőfa vastagabb, száraz ágán át kötelet dobtak és addig húzogatták, míg lángot vetett. A falu ezután erről gyújtott tüzet.

Magyar Néprajz VII.

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          Bakócz Tamás elrendeli Magyarország felmérését (1514).

–          Buzánszky Jenő labdarúgó, az Aranycsapat tagja születése (1925).

–          Esztergomban eltemették Mindszenty József bíboros érsek, hercegprímás Mariazellből hazahozott hamvait (1991)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7e0a1-81fa”][vc_column_text]HA ISTEN ELHÍV (4)

„A jelen szenvedései nem hasonlíthatóak ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róma 8:18)

Néha Isten elhívását rózsaszín szemüvegen át nézzük, de Isten hívását hallani nem ugyanaz, mint beleszeretni egy álomkarrierbe. Amikor Isten elhívta Jeremiást, hogy prédikáljon a népnek, aki nem akart hallgatni, ő annyira sírt, hogy „a zokogó próféta” néven kezdték emlegetni. Az Istentől kapott megbízásotokra az első reakciónk általában a félelem. Henry Blackaby írja: „Vannak, akik azt mondják, hogy Isten soha nem kér tőlünk olyat, amit ne tudnánk megtenni. Én eljutottam odáig, hogy Isten soha nem kér tőlünk olyat, amit ne tudnánk megtenni. Én eljutottam odáig, hogy ha úgy érzem, hogy egy feladattal Isten bíz meg, és tudom, hogy képes vagyok megbirkózni vele, akkor tudom, hogy ez valószínűleg nem Istentől való. Azok a megbízatások, melyeket Isten ad a Bibliában, mind Isten-mértékűek. Meghaladják az emberileg lehetségest, mert Isten az ő természetét, az ő erejét és az ő jóságát akarja megmutatni általuk a figyelő világnak.” Igent mondani Isten hívására gyakran azt jelenti, hogy keményen kell dolgoznod akkor is, amikor nincs kedved hozzá. És nem mindig jutalmaz meg olyan elismeréssel, amilyet reméltél. Az emberek talán helyeslik, amit teszel, és megpróbálnak megakadályozni benne. Biztosan lesz benne próbálkozás és kudarc és néhány téves kezdés. A természetes tehetség nem elég hivatásod betöltéséhez> ahhoz, hogy azt tedd, amit Isten vár tőled, szükséged van ötletekre, erőre, kreativitásra a saját forrásaidon túlmenően is. Pál azt mondja: „mi Isten munkatársai vagyunk” (1Korinthus 3:9), mert ahhoz, hogy sikert érjünk el, együtt kell működnünk Istennel. Ő nem csupán arra hív, hogy érte dolgozzunk, hanem arra, hogy vele együtt!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

 

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2e0a1-81fa” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Flórián vértanú

Egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől.

Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban (Laureacumban), mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki. Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt.

Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel. Ereklyéi részben Rómába, részben (III. Lucius pápa adományozásából) Krakkóba kerültek.

Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet.

Példája: Segíts a kiszolgáltatottakon, küzdj az emberi jogokért!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]