2018. április 1., húsvét vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Hugó – germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A feltámadás nem csak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis jelent: „újra lábra állni”. Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni.”

Müller Péter

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93ae6c-b52d”][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

Húsvét vasárnapja

Húsvétvasárnaphoz sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad.

Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.

A középkorban egész Magyarországon elterjedt szokás volt a húsvéti határkerülés vagy határjárás. Erre utal, hogy a 19. század végén a Kárpát-medence legkeletibb és legnyugatibb szögletében, valamint katolikusoknál és protestánsoknál egyaránt előfordult. Legtöbbször férfiak vettek részt a határkerülésben. Járhattak gyalog és lovon egyaránt. Nagy lármával, zajjal haladtak. Közben azonban énekeltek és imádkoztak is. A szokás néhol összekapcsolódott a határbeli kutak és források tisztításával. A határkerülők járhattak nagyszombat estéjén, nagyszombat éjszakáján, de volt példa a vasárnap délelőtti határjárásra is. A húsvéti határkerülést gyakran emlegették a 18. századi határperekben, mint egy-egy földdarab hovatartozását bizonyító cselekményt

A katolikus egyházban elterjedt szokás az ételszentelés. Az ételszentelésnek nem volt előírt egységes időpontja. Egyes helyeken húsvét vasárnapján, a reggeli mise után, másutt a nagymise után került rá sor. Ismét másutt szombaton délután és este történt a szentelés, hogy a feltámadás után már fogyasztani lehessen a megszentelt ételeket.

A megszentelendő ételeket – tojást, sonkát, kalácsot, tormát, sót – kosárba rakták és szép szőtt vagy hímzett terítőkkel takarták le. A szentelt ételek maradékát legfeljebb tűzbe vethették. Többnyire azonban – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták.

Április 1-jén ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg.

A nap hagyományai ma is az iskolás gyerekek körében élnek. Fordított napot rendeznek, tréfás ruhákat öltenek. Egymás megtréfálása is igen népszerű. Még ma is ismert mondóka:

Április bolondja,

Felmászott a toronyba,

Megkérdezte, hány óra.

Fél tizenkettő,

Lóg a füled mind a kettő.

A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tartották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne szerencsés a termés.

A Magyar Néprajz VII. nyomán

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Ijjász Gyula, Jaczik (Ungvár, 1874. április 1. – Ungvár, 1943. február 13.) Festőművész, író. Apja Jaczik András, ungvári mészáros, édesanyja Tapasztó Julianna. 11 éves korában apja kivette az iskolából, hogy hentesinas legyen, bár a fiú inkább rajzolni szeretett volna. Apja halála után fiatalon kiment Amerikába. Cleveland és Pittsburg vasgyáraiban dolgozott. Később beiratkozott egy esti angol tanfolyamra, majd 1893-94-ben a New-York-i Cooper Institute iparművészeti iskola rajztanfolyamára járt. 1900-1902 között Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben. 1905-ben a New-York Times rajzillusztrátora lett. 1910-ben ismét visszatért Európába és Párizsban az Académie Colarossiban képezte magát tovább. Ebben az időben Amerikában már befutott festő volt, vásárolták képeit. Amerikában és Európában is sokat utazott. Hollandiában Rembrandt képeit tanulmányozta.

1911-ben változtatta Jaczikról Ijjászra a nevét. 1914-ben a világháború kitörése megakadályozta abban, hogy visszatérhessen Amerikába. Önkéntesnek jelentkezett, s mint haditudósító, a fronton háborús jeleneteket festett. A háború után szülővárosában, Ungváron telepedett le, 1920-ban megnősült. 1927 körül újra kiment Amerikába, de ott már egy egészen más világot talált. Megkezdődött a gazdasági válság, képeit senki sem vásárolta. Betegen tért vissza Ungvárra. Néhány évig még festett. Novellái, kritikái is megjelentek a helyi sajtóban. Képein ruszin parasztokat, favágókat, halászokat, katonákat, táncosnőket, úri dámákat és mosónőket ábrázolt. Háborús témájú képeket, tájképeket és vallásos képeket is festett. Olajjal és akvarellel dolgozott. Grafikai munkássága is jelentős. Stílusa az impresszionistákhoz áll a legközelebb, ő magához a nagybányai festőiskolát érezte közelinek.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Zsigmondy Richard Adolf kémikus 1865-ben született. „A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatálrt és az alkalmazott módszerekért” 1925-ben Nobel-díjjal tüntették ki.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7ae6c-b52d”][vc_column_text]ÖRÜLJ, JÉZUS ELJÖN ÉRTED!

„… ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket…” (János 14:3)

Jézus azt mondta: „… elmegyek helyet készíteni a számotokra… És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2-3). Olyan ígéret ez, amilyet a vőlegény tesz a menyasszonynak. Krisztus korában, ha egy fiatal pár mindkét oldalról megkapta a család engedélyét a házasságkötésre, a vőlegény visszatért családja otthonába, és ott épített egy külön házat, ahová majd jövendőbelijét viszi, ahol majd együtt fognak lakni. Azzal, hogy Jézus ugyanezt ígérte nekünk, a temetéseket felemelte olyan szintre, amilyen reményt esküvők hordoznak. Az ő szemszögéből nézve a temetőbe vezető út ugyanolyan izgalmas és lelkesítő, mint amikor a menyasszony a templomban végigmegy a padsorok között előre az oltárhoz. Mindkettő egy új korszakot, egy új nevet, egy új otthont ünnepel. Örülj, mert a mennyei Vőlegény el fog jönni érted, hogy magával vigyen! Úgy gondolod, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen? Ellenőrizd le a feljegyzéseket! Ha találsz egyetlen helyet a Biblia hatvanhat könyvében, ahol Isten nem tartotta be az ígéretét, akkor van okod kételkedni ebben. A földi életre vetett utolsó pillantásod a Jézussal való találkozás első pillanatához vezet. Krisztus sírja üres – ez bizonyítja, hogy amit mondott, nem üres ígéret. Kétezer évvel ezelőtt megígérte, és azóta is az új otthonodon dolgozik. El tudod képzelni, milyen lehet? János, a Jelenések szerzője egy Patmosz nevű kis, kopár szigeten ezt írta: „és a tenger sincs többé” (Jelenések 21:1). János minden reggel arra ébredt, hogy tenger veszi körül; ez volt a gát, mely elválasztotta őt szeretteitől és a szárazföldtől. Gondolj bele: mennyei otthonodban nem lesznek gátak, elválasztó falak, nem lesznek korlátok.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2ae6c-b52d” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Krisztus feltámadása

Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök Mában, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: „aeternum Nunc”, az isteni Most), azé, aki „Halott volt és íme él” (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendő, hogy befejezze a világ történelmét. – A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a „mi időnk”, a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy – a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ő Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levő világ, de a jövendő nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]