2019. november 19., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Erzsébet – héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

Zsóka – az Erzsébet női név Erzsóka becézőjének további rövidülése.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást – e földet ez virágoskertté változtatja.”

Johann Wolfgang von Goethe

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93f099-823a”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Abonyi Emil (Nagyszőlős, 1848. november 19. – ?,?) Szakíró, műfordító. Apja Ugocsa megyei ügyvéd volt, aki a szabadságharc után Munkácson adórendezési biztos és felügyelő, majd helyhatósági tanácsos lett. Ő szerezte meg báró Perényi Zsigmond beregszászvégardói birtokát. Iskoláit Ungváron, Szatmáron, Nagyszombaton, Bécsben és Budán végezte. Tanulmányai befejezése után 1870-ben Bereg megye tiszteletbeli, két évvel később választott aljegyzője lett. 1877-ben főjegyző. 1879-ben Nagyberegen megválasztották Bereg megye felvidéki kerületének képviselőjévé. 1887-ben titkárként dolgozott a közlekedési minisztériumban, osztálytanácsosi rangban. Több gazdasági, statisztikai, történeti cikket írt a Fővárosi Lapokba. Lefordította a francia Armand Dubarry történeti művét, A jeruzsálemi Szent-János-rend utolsó napjait, ezt 1879-ben a Bereg folytatásokban közölte. A megyei közlönyben több fővárosi levele is megjelent. Figyelemre méltó volt beregszászvégardói könyvtára.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Erzsébet napja. Szűz Mária rokonának, Keresztelő Szent János anyjának a neve. Jelentése: Isten, az én esküm, Isten megesküdött, vagy: Isten a teljesség, a tökéletesség. Magyarországon a 14. századig a leggyakoribb női név, ehhez hozzájárult az Európa-szerte ismert Árpád-házi Szent Erzsébet tisztelete

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7f099-823a”][vc_column_text]

ÓRIÁSÖLŐK (4)

„Az Úr, aki megmentett…meg fog menteni…” (I Sámuel 17:37)

Dávid azért tudott győzni, mert megértette a múltbeli sikerek erejét. Azt mondta Saul királynak: „Az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.” Figyeld meg: 1) Az óriásölők a múlt sikereire építenek. A sikerek sorozata lendületet ad, és segít rátalálni az Istenbe vetett bizalom és az önbizalom megfelelő arányára, mely aztán megállíthatatlanná tesz. A 2Sámuel 3:1-ben ezt olvassuk: „Hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött, Saul háza pedig egyre jobban gyengült.” Dávid megértette, hogy minden egyes győzelemmel növekszik az Istenbe vetett bizalma és az önbizalma. Emlékezz hát te is vissza múltbeli győzelmeidre, és bízz benne, hogy Isten, aki akkor segített, most is meg fog segíteni. 2) Az óriásölök megteremtik a saját stílusukat. Dávidra nem volt jó Saul páncélja – te sem használhatod valaki más adottságait. Megvannak a saját fegyvereid, a saját páncélod, a saját eszköztárad. Egyénre szabott felszerelésed van óriásod legyőzésére. Dávid egy parittyával győzte le Góliátot. Mózes egy pásztorbottal választotta ketté a Vörös-tengert. Pál betegségeket gyógyított és démoni elnyomásból szabadított egy zsebkendővel. Simon Péter esetében a betegség feletti hatalom az árnyékából is kiáradt, és Jézus sok esetben szavával gyógyított. Ne akard „Saul páncélját” viselni, csak hordd alázatosan azt az öltözéket, amit Isten neked adott. Maradj meg a saját tehetségedben. Őrizd meg a kenetedet! Maradj meg a megbízatásodban! A múltbeli sikerekre építés és a saját stílus megteremtése együtt verhetetlen kombináció, önbizalmat és kreativitást szül, mely az óriásölő két titkos fegyvere.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2f099-823a” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Árpád-házi Szent Erzsébet

1207-ben valószínűleg Sárospatakon született. Édesapja II. Endre magyar király, édesanyja pedig az andechs-meráni családból származó Gertrúd volt. Szüleitől, környezetétől nagyon sok vallásos indíttatást kapott, de ő magában is nagyon kiskora óta megvolt az imára és a szeretetszolgálatra való hajlam. Játék közben is be-beugrott a templomba picit imádkozni. Szívesen ajándékozta dolgait szegényebb társainak, korán kezdett koldusoknak alamizsnát osztogatni. Nem csak a saját szájától megvont falatokat adta oda, hanem a konyháról szerzett ennivalókat is vitte a szegényeknek.
Négyéves korában Wartburg várába került, mert Hermann türingiai tartományi gróf Hermann nevű fiával jegyezték el, ott kellett nevelkednie. Nehezére esett a szeretteitől való elszakadás is, a vár állandóan nyüzsgő vendégzsivaja is idegen volt számára, de még inkább az az ellenszenv esett nehezére, amivel új környezetében a legtöbben fogadták. Hatéves volt, amikor édesanyja meghalt (l. Bánk bán), ettől kezdve szinte csak az ima volt egyetlen vigasztalódása.
Később Hermann gróf és felesége mindent megpróbált, hogy védelmezze és segítse jövendő menyüket, hogy kellemessé tegyék életét. Aztán hirtelen meghalt a kijelölt vőlegény és ez megint csak lehetetlenné tette Erzsébet életét. Az idős gróf ekkor azt javasolta, legyen második fiának, Lajosnak a menyasszonya. Ennek Erzsébet is örült, mert Lajos már korábban is figyelmes volt iránta, kölcsönösen vonzódtak egymás iránt. Az udvar intrikái ellen Lajos nagy határozottsággal vette védelmébe szeretett menyasszonyát, és 1221-ben gyönyörű esküvőn házasságot kötöttek.
Csodálatosan boldog évek következtek, mintaszerű harmóniában éltek. Lajos teljesen partner volt Erzsébet vallásosságában, kölcsönösen segítették egymás életszentségét. Erzsébet igen sokat imádkozott, böjtölt, sőt vezekelt. A házassága lehetővé tette, hogy most már teljes energiával segíthesse a szegényeket, betegeket, nyomorékokat. Menhelyet állított fel, maga is ápolta a nyomorultakat, elesetteket.
1227-ben férje egy keresztes hadjáratra indult, de útközben járványban hirtelen meghalt. Erzsébet a fájdalomtól csaknem eszét vesztette. A gyász fájdalmát a sógorainak üldözése még fokozta, de most már ő sem bírta elviselni ezt a számára oly idegen világot. Az élettörténetét ettől kezdve a legendák fátylán keresztül ismerjük. Tudni kell azonban, hogy életét Erzsébet ettől kezdve tudatosan is alakította. Törekedett a mindent meghaladó önfeláldozás és szolgálat megvalósítására. Ez a helyzete ellentétes a kitaszított özvegynek a mártírsorsával. Pedig az igazság ez. IX. Gergely pápa személyesen rendelte Erzsébet gondoskodójává azt a Marburgi Konrád mestert, aki már Lajos életében is lelki vezetője volt Erzsébetnek.
Konrád mester segítette Erzsébetet az életszentségi hajlamának kibontakozásában. Kérlelhetetlenül szigorú volt. Kegyetlenül büntetett, a természeti hajlandóságokat igyekezett elfojtani. Erzsébet jó tanítvány volt, semmi sem zavarta meg vidámságát. Lelki szárnyalását viszont csak nehezen lehetett féken tartani.
Három piciny gyermekével megpróbált Eisenachba menekülni, de ott nem fogadták be őket. Egy ólban kellett nyomorognia, gyermekeit is elvették tőle, dolgoznia kellett. Mindez a szenvedés azonban csak közelebb vitte őt Isten szeretetéhez.
Férje barátainak a nyomására visszafogadták később Wartburgba. Ő azonban nem érezte ott jól magát, 1228-ban elvonult Marburgba, és ott ferences harmadrendi lett. Sokat imádkozott, alamizsnálkodott, böjtölt. Élete utolsó napjait gyermeki derű sugározta be. Mindenét elajándékozta és társnőit vigasztalta.
1231. november 17-én súlyos betegség után, és boldog belenyugvással halt meg. Halála után négy évvel, 1235. május 26-án IX. Gergely pápa már szentté avatta, édesapja még megélte lánya szentté avatását.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]