Aktuális teendők a méhészetben

A sok nehézség ellenére, ami túlmutat a kaptárjainkon, (lásd orosz piac beszűkülése az értékesítés terén), elérkeztünk júliushoz. Itt az ideje felkészíteni méheinket a téli időszakra, amiről előre nem tudhatunk, hogy mennyire lesz szeszélyes. 2014-es év után több méhész elveszíthette lelkesedését, mivel sem éghajlatilag, sem méhegészségügyi szempontból, sem pedig a piaci viszonyok tekintetében nem volt kedvező ez az időszak az iparág számára, a méheink azonban megtettek minden tőlük telhetőt. Igyekezzünk viszonozni a gondoskodást és kellőképpen felkészíteni őket a legzordabb tél eshetőségére is.
Első és egyik legfontosabb teendő a családok fészkének elrendezése. A nyár folyamán a pergetés során a nagy kapkodásban lépeinket úgy raktuk vissza a családokba, ahogy sikerült. Most itt az ideje ezeket rendbe rakni. A kaptárokban fejlépnek (a válaszfal mellé) válasszunk kissé sötétebb színű, virágporral jól megrakott lépet, ennek a tavaszi fejlődésben fontos szerepe lesz, ezt kövessék az egyre világosabb lépek. Ha a nyár folyamán megfelelő mennyiségű lépet építtettünk méhcsaládjainkkal, akkor a téli fészket szinte egyforma zsemlebarna lépekkel tölthetjük ki. Méhegészségügyi szempontból ez az ideális.
Júliusban célszerű elkezdeni a téli beetetést, hogy elég időt adjunk a családoknak a cukorszirup átdolgozására. A korán befejezett etetésre azért van szükség, hogy még bőségesen legyen fiasítás, amiből kikelő méhek a garatmirigyüket még nem használták el invertálásra. (invertálás = a cukorszörp mézzé való átalakítása.) Ők fogják tavasszal a fiasítást pempővel táplálni, ezért nagy szükség lesz rájuk.
Arra figyeljünk, hogy a téli fészek közepére szűzlép ne kerüljön, mert az a család kettéválását és pusztulását okozhatja. Az augusztustól lerakott petékből kelnek (21 nap múlva) az áttelelő méhek, egészségük létkérdés, ezért ennek biztosítása a méhész feladata. A kijárók szűkítésével védhetjük méheinket az egerektől és cickányoktól. A méhek túlzott téli takarása kifejezetten káros a és kedvez az atkák szaporodásának.
Az etetés befejeztével kezdhetjük az atka irtást. Fontos, hogy a méhatkák ne zavarják méheinket a tél folyamán, és ne gyengítsék őket hemofiljuk szívásával. Lényeges, hogy legalább évente váltsuk az atkaölő szer hatóanyagát, ezzel elkerülve a rezisztencia kialakulását. Jelenleg leghatékonyabbnak bizonyul az amitráz hatóanyagú készítmény. A hatóanyagokat bevihetjük a kaptárba füst, vagy köd formájában, ezek a fiasítás mentes időszakban a leghatékonyabbak. A manapság legelterjedtebb „puskák” használatakor vegyük figyelembe keverési arányokat (bár a tapasztalat azt mutatja, hogy az 5ml/100ml/100 család keverési arány helyett célszerűbb 7,5ml/100ml/100család koncentrációt használni).
Az ősz közeledtét a hereűzés jelzi. A hideg téli napokra virágport és mézet raktároznak a szorgosak. A bágyadt őszi napsütésben még sürögnek a kijáróban, ám a hideg, ködös napok beköszöntével fürtbe húzódnak és egymást melegítve megkezdik a telelés.

Rovatfelelős: Huszár Péter

Kárpátaljai Vállalkozók Lapja