Átalakítja az európai acélpiacokat az ukrán válság
Átalakítja az európai acélpiacokat az ukrán válság: a nyugat-európai acélművek profitálnak a jelentősen visszaeső ukrán acélexportból, míg sok kelet-közép-európai hengermű rosszul járt – mutatott rá Magyarország egyik vezető acélipari disztribútora, a Carboferr Kereskedőház Zrt. az MTI-hez eljuttatott közleményében.
A Carboferr szerint alultőkésítettségük és egyes esetekben nem áttekinthető tulajdoni viszonyaik miatt a magyar gyártók nem tudják kihasználni a kedvező lehetőségeket, így Kelet- és Közép-Európában továbbra is elsősorban a lengyel, olasz, román, cseh és szlovák vállalatok uralják a piacot.
A Nemzetközi Acélipari Statisztikai Ügynökség (ISSB) adatai szerint a világ ötödik legnagyobb acélexportőrének számító Ukrajnában a 2013-as 32,8 millió tonnás acél- és nyersvastermelés tavaly 17,1 százalékkal 27,2 millió tonnára zsugorodott. Az idei első két hónapban 3,46 millió tonnára csökkent a termelés, 29 százalékkal kevesebb mint egy évvel korábban. Az ukrán acéltermelők szövetsége (Metallurgprom) további 23 százalékos csökkenést prognosztizál idénre, ami 20,76 millió tonnás éves össztermelést jelent.
„Az ukrán-orosz helyzet a kelet-közép-európai régió gyártói és disztribúciós piacait is érintette, köztük Magyarországét is” – állítja Fazekas Roland, a Carboferr Kereskedőház vezérigazgatója. Kiemelte: a térségben működő integrált acélművek is megérzik az olcsó ukrán alapanyag mennyiségének csökkenését, hiszen már nem tudják maximálisan kihasználni a kapacitásaikat.
Bár 2014 első félévéhez viszonyítva a magyar acélipar termelése 30,5 százalékkal növekedett a második félévben, az 1,15 millió tonnás éves teljesítmény továbbra is eltörpül az 1637 millió tonnás világtermelés mellett. A felfutás oka egyrészt a Dunaferrnél augusztusban üzembe helyezett második nagyolvasztó beindulása volt, illetve az a hazai többletkereslet, amelyet az ukrán export elapadása után a hazai termelőknek kellett kielégíteni.
„Alultőkésítettségük, egyes esetekben nehezen áttekinthető tulajdonosi viszonyaik és a magyar acélfelvevőpiac mérete miatt regionális szinten a magyar gyártók nem tudtak belépni az olcsó ukrán alapanyagot előállítók helyére. A regionális keresletet továbbra is nagyobb súllyal fedik le lengyel, olasz, román, cseh és szlovák acélművek” – mutatott rá Fazekas Roland.
Hozzátette: a hazai gyártók azt a geopolitikai versenyelőnyt biztosító piaci tendenciát sem tudják kihasználni, hogy számos – főleg német tulajdonban lévő gyártó – előírja, hogy a termék az Európai Unióból származzon, azaz a hengerelés az unióban történjen akkor is, ha az előállításhoz szükséges alapanyag a közösségen kívülről érkezett. A magyar gyártókon az sem segített, hogy a gépjárműgyártás és gépgyártás területén belföldön is megnőtt a kereslet a magasabb minőségű termékek iránt, mert ezeket az igényeket csak kevesen tudták kiszolgálni.
A nagyon olcsó ukrán konkurencia kínálata drasztikusan csökkent, a világ teljes acéltermelésének felét előállító kínai kommersz acéltermékektől pedig magas áruk miatt nem kell tartaniuk. Emellett hiába veszteséges sok nyugat-európai hengermű, nem zárják be azokat a működésükhöz kapcsolódó politikai kockázat miatt, hiszen felszámolásuk egész városok megélhetését tenné kockára. Ugyancsak a meglévő nyugat-európai kapacitások jobb kihasználását segíti a speciális anyagminőségek iránti növekvő kereslet – tette hozzá Fazekas Roland.