Bankok és hitelek
Banki kölcsönt felvenni nem öröm. Azonban sok, kis és közepes fizetésű polgár több esetben csak hitelt felvéve tud vásárolni lakást, gépkocsit vagy egy-egy drágább – és fontos – műszaki cikket.
A bankok természetesen nem jótékonysági intézmények, azért nyújtanak hitelt, hogy kamatokkal együtt visszakapják a kölcsönt, ami még nem is lenne baj, csak hát a pénzintézetek nálunk „imádnak” magas kamatokat fizettetni ügyfeleikkel, akik kénytelen-kelletlen elfogadják a feltételeket, csakhogy hozzájuthassanak a szükséges pénzeszközökhöz. Ám még úgy is az ember feje fölé kerülhet a törlesztési kötelezettség damoklészi kardja, ha fel sem vette a hitelt.
A bankárok törlesztésre szólítanak fel egy nőt, aki nem is vett fel kölcsönt címmel Ivan Ladzsun tollából tanulságos cikk jelent meg a minap a Karpatszkij Objektívben. Egy ungvári járási hölgy, bizonyos Viktória az év elején – a megyeközpontban található munkahelyére érve – döbbenten vette észre, hogy kézitáskájából (valószínűleg az autóbuszon) kilopták az erszényét, melyben a pénz mellett ott lapult a személyi igazolványa, az identifikációs kódja, a banki fizetési kártyája, valamint egy kisebb arany ékszere is. A lopást bejelentette az Ungvári Városi Belügyi Osztályon, s igaz, hogy a tolvajt (vagy tolvajokat) nem fogták el, de a károsult március elején átvehette új személyigazolványát. Viktória el is felejtette volna a kellemetlen emléket, mint egy rossz álmot, ám kiderült: a lopás csak a „kaland” kezdete volt.
A hölgy áprilisban levelet kapott az Ukrszibbank egyik kijevi fiókjától, melyben felszólították, hogy fizesse vissza a 20 ezer hrivnyás kölcsönt. Két hét múlva pedig a kijevi Alfa Banktól is hasonló levelet kapott. Állítólag 50 ezer hrivnyával tartozott az utóbbi pénzintézetnek. Viktória felkereste a két bankot, és bemutatta a személyi igazolványa ellopásáról szóló igazolást, hogy bebizonyítsa: nem vett fel kölcsönöket. Majd kiderült, hogy a személyi igazolványba, mellyel felvették a hiteleket, valaki beragasztott egy fényképet egy nőről, aki valamelyest hasonlít Viktóriához, de ránézésre is látható, hogy valamivel fiatalabb tőle. Az egyik bank május 8-án levélben értesítette arról a károsultat, hogy nincs vele szemben követelése. Ám június 9-én újabb levelet kapott a pénzintézettől, melyben ultimátumszerűen követelték, hogy fizesse vissza az általa fel sem vett kölcsönt. Még a vagyona lefoglalásával is megfenyegették. A soron következő beszélgetés során azonban megígérték, hogy tisztázzák az ügyet. A másik bank ugyancsak júniusban bírósági végzést küldött Viktóriának arról, hogy vissza kell fizetnie a hitelt. Azóta is SMS-ekkel „bombázzák” az asszonyt, s időnként telefonon is követelik a törlesztést…
A cikkíró által megkérdezett jogász, Vitalij Drobot kifejtette, miszerint az illetékes szervek kötelesek lettek volna megvizsgálni a hitelt felvett személy aláírását, és összehasonlítani azt Viktória aláírásával. A banktól kapott, fent említett levél pedig semmilyen jogi követelménynek nem felel meg: nem szerepel rajta iktatószám, körpecsét, a bíró és a titkár aláírása, s a bíróság sincs megnevezve. Ezért nem lehet bírósági okiratnak tekinteni. Világos, hogy a bank egyszerűen rá akart ijeszteni Viktóriára, remélve, hogy a levél kézhezvétele után fizetni fog. Ám ő nem ijedt meg, s továbbra is ragaszkodik az igazához. Reméljük, sikerül „kiverekednie”…
Míg az említett hölgy bűnözők áldozata lett, addig megannyi polgártársunk a magas árak és a hozzájuk képest kis fizetések áldozatává válik. Bármelyik, hitelt is nyújtó bankba lép be az ember, mindenütt találkozhat kölcsönt felvevő vagy a részleteket törlesztő ügyfelekkel. Egyikük elmeséli, hogy nemrég önhibáján kívül súlyos pénzzavarba került, s hogy lélegzetvételhez jusson, 1500 hrivnyát vett fel az egyik banktól. A hitel törlesztése során viszont három évig havonta 100 hrivnyát kénytelen fizetni a pénzintézetnek, így összesen 4600 hrivnyát kell leperkálnia – háromszor annyit, mint amennyit kölcsönként felvett. A bank jól jár…